Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Kik azok, akik az Istent tisztelik ezen a helyen? Ki az ő Istenük?
Füsti-Molnár Szilveszter „Krisztus úgy közölte önmagát és minden javát veled, hogy a tied legyen minden, ami az Övé, hogy testének tagjává legyél, teljesen eggyé válj Övele, ezért igazsága eltörli bűneidet, szabadítása eltörli kárhoztatásodat, és teljes méltóságával közbenjár, hogy méltatlanságod ne kerüljön Isten szeme elé. így van ez: nem illik elválasztani Krisztust tőlünk, sem minket Tőle, hanem két kézzel meg kell ragadni azt a közösséget, amely összekapcsol minket és Őt. így ragadjuk meg egymást, mert ebből fel sem becsülhető meggazdagodás várhat ránk. Az a szemlélet és ismeret, amit a pataki Teológia így kínál, sohasem lesz érzelmektől mentes. Talán korunk egyik legnagyobb csapdája, amikor a tudást és az érzelmet elválasztja egymástól. A teológia tudományában ez elképzelhetetlen. Amennyiben például csak vizsgákra, jegyekre redukáljuk mindazt, amit teszünk, akkor nem másról, mint átvett és sokszor személytelen tudásról beszélhetünk, amiben nincs benne az egyéni alkotás. Az Istenről való beszéd, a teológia mindenkor szerelem, ami minden pillanatban születik és újjászületik, amit mindenkor át kell járnia a teremtő alkotás melegének. Szeretni csak az élő ismeretet lehet, a kézről kézre vagy elméről elmére járó élettelen közlés nem él. Azért kell fűteni ezt a tudást, mert ez az életkérdéseinkre, sőt örökkévalóság-kérdéseinkre vonatkozik. Ebben a tudásban az Életről van szó, amit nem vonhatunk el következmények nélkül az egészből, amit nem darabolhatunk fel céljainknak megfelelően, mert ha így teszünk, nagy árat kell fizetnünk. Ennek a tudásnak, amit a teológia adhat, legalapvetőbb vérkeringése a szeretet. Ezek pedig nem nagy szavak ahhoz a megismeréshez képest, amit így kapunk. Mindeközben pedig mindig szembesülhetünk azzal, hogy kik is vagyunk valójában, és ki is a mi Istenünk. így járhatunk földi életünkben igazságnyomokon. így járhatunk Isten elhívó küldetésében. így dolgozhatunk és szolgálhatunk együtt Istennek, így úgy lehetünk egyházként úton, hogy nem csak az út nehézségét, de a célját is meg-megláthatjuk. Adja meg Isten, hogy a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 485. tanévében minél többször törjük meg közösen a kenyeret, és így legyünk mindenkor kitartóak együtt a könyörgésben. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. 2 Inst. 3.2.24 122 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
