Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Kik azok, akik az Istent tisztelik ezen a helyen? Ki az ő Istenük?
Füsti-Molnár Szilveszter vendég az egyik a másik számára. Hullámzó intenzitással adjuk egymás tudtára, hogy igazodási pontjaink, érdekeink éppen összeérnek vagy esetleg egymástól távolabb esnek. Ez is lehet mostani együttlétiink alapja. Meggyőződéssel vallom azonban, hogy itt sokkal többről is szó van. Ahhoz, hogy ezt a többet együttlétiink céljaként és lényegeként lássuk meg, elengedhetetlenül szükséges a cím őszinte kérdéseinek a megválaszolása: Kik azok, akik az Istent tisztelik ezen a helyen? Ki az ő Istenük? Az egyház titka sűríthető össze ebben a két kérdésben. Sokféle válaszunk van. Isten Szentlelke, a megígért vigasztaló, akár válaszainktól függetlenül is, egyszerre „eszünkbe juttat mindent”. Csak hallanunk kell őt. Csak rá kell hallgatnunk. A külső világ előtt leeresztett függönyök mögött megtelünk a Lélekkel, a legigazibb valósággal. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk”. így tudhatjuk meg, hogy kik is vagyunk, és kié is vagyunk igazán. Igen, Valakiben vagyunk, aki körülvesz, belénk ömlik, eláraszt, és nem léphetünk ki belőle. O az, aki igazán van, és nekünk ajándékozza a létet. Ebben a létben válunk személyiségekké a minket körülvevő cselekvő „isteni közegben”. Belül a külső felé behunyt szemünket hangok igazítják, „mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”. Egység jöhet így létre. Üzenetek járnak, és ki-ki meghallhatja a magáét, mert minden léleknek megvan a maga hullámhossza, amelyen hívják, mint amikor az éjszakában megcsendül az ébredés. Hullámok ezrei futnak itt, és senki sem marad üzenet nélkül. A lélekre boruló Szentlélek hallása ez, amelyben mindenki megkapja az örökkévalóság életkeringésében a neki jutó, a számára rendelt életadagot. Ebben az üzenetben legtöbbször több van, mint amennyi saját lelkűnknek kell. Azért kapjuk, hogy továbbadjuk az ember- és lélektestvéreknek. Hallomásaink aztán a szavak köntösébe öltöznek, hogy akár így is lélektől lélekig áramolhasson az igazi Létről meggyőző erő. Sokszor érezzük azonban, hogy a töredékes emberi szó nem férhet hozzá ahhoz a hatalomhoz és erőhöz, amit a „szem nem látott, és fül nem hallott” dicsőséges isteni hatalom jelent. Mégis tudunk róla, hiszen magunkban hordjuk valóságának szikrázó pillanatait. Ez a hallás a szentek közösségének és egységének tájékozódási hálózata. Isten nem korlátozza ezt a Szentháromság belső életére, hiszen a maga képére és hasonlatosságára akart bennünket. Magából adott, hogy mi lehessünk. A Mindenható Isten önmagát adta a testté lett Igében, hogy utat mutasson életünk és eszmélésünk áttekinthetetlen finomságában, szövevényességében, hogy keresztútjainknál üzenetek szóljanak azok számára, akik azt természetfeletti figyelemmel hallgatják. Egyszerre beszélhetünk minden korban a keresztyén üzenet jelentőségéről, és azt is reálisan kell látnunk, hogy vannak időszakok, amikor Isten nekünk szóló üzenete számunkra kevésbé fontos. Isten vállalja ezt a kockázatot. Üzenetének jelentősége különösen is akkor meghatározó, amikor életünk sorsdöntő kérdéseivel történő szembesülésben Isten megszólítása válaszokat jelent. Kevésbé jelentős az Isten nekünk szóló üzenete akkor, amikor a válaszainkat nem nála keressük. Fokozott jelentősége van azonban mindennek akkor, amikor Isten egyházáról, az ő gyülekezetéről, a Sárospataki Református Egyházközségről és a Sárospataki Református Teológiai Akadémiáról van szó. Ez a mostani gyülekezet ebben az 120 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
