Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella Noble megközelítése lerombolja a teológiának azt a kísértésként jelentkező önáltatását, hogy a teológia mindenkinél jobban érti a kultúrában jelenlévő szimbólumokat. A teológiának ehelyett inkább sajátos közreműködő szerepe van: mivel közvetlenebb módon hozzáfér a vallási gyakorlat hagyományaihoz, emlékeztető szerepet tölthet be. A teológia emlékeztethet elveszett kapcsolatainkra azáltal, hogy „újra megnyitja a hozzáférést az olyan jelentésvilágokhoz, amelyben a hit, remény és szeretet alkotják a köteléket ember és Isten között, átalakítják kapcsolataikat egymással és a világgal, amelyben élnek.” Ez egyben az egyház feladatát is kijelöli: a vallási szimbólumokat jelentéssel bíró szimbólumokként mutatja fel a szubjektív vallásosság korának kereső és gyökértelenné vált embere számára.144 4. Összegzés A kontextuális teológia két lábon álló teologizálási mód: az egyik láb az inkulturáció, egy adott kultúrával való tudatos kapcsolat, a másik láb pedig az ideológia (világkép) kritikája, megkérdőjelezése, mely azt igyekszik elemezni, hogy egy adott társadalom milyen módon és milyen következményekkel (igazságos vagy igazságtalan) használja fel a vallást. A kontextuális teológiák különböző hangsúlyt fektetnek a két megközelítésre, melyek azonban nem szükségképpen zárják ki egymást.145 Bosch ugyanerről a kettősségről beszél, amikor az inkulturáció kritikai dimenziójának szükségességére hívja fel a figyelmet.146 A kontextusnak számos vonatkozása van: társadalmi, kulturális, személyes, lélektani. Ha a hitről mint személyes hitről beszélünk, akkor az evangélium mindig konkrét helyzetekben, konkrét körülmények között, konkrét személyek számára válik evangéliummá.147 Erre helyezi a hangsúlyt Tillich a kijelentés szubjektív oldalára utalással, Newbigin az evangélium konkrét kontextusban való életre keltésével és Kraft a befogadó irányultságú kijelentés-elméletével. A hit egyoldalúságának bizonyos formái ebben az értelemben legitimek. A probléma nem a kontextualitás, hanem a félreértés, a félremagyarázás. A probléma nem azzal van, hogy felfogóképességünk korlátozott és részleges — ez teremtményi voltunk része -, hanem azzal, ha saját érdekeink irányítják szelektív hallásunkat, hitünket és viselkedésünket, és ha nem merünk szembenézni a kritikával. Végességünkből adódó korlátáink legitimek, éppen ezért nem tekinthetők 144 Noble: i.m., 9-10. A mai kor emberének nehézsége: saját tapasztalatainak kifejezésére nem megfelelőek a pokol, mennyország, másvilág, feltámadás, paradicsom, Isten országa stb. szimbólumai. 145 Vroom, Hendrik M.: Understanding the Gospel Textually - Legitimate and Suspect?, in Liene- mann-Perrin, Christine - Vroom, Hendrik M. - Weinrich, Michael (eds.): Contextuality in Reformed Europe - The Mission of the Church in the Transformation European Culture, Amsterdam - New York, Rodopi, 2004 (35-56), 41 -42. 146 „Az inkulturáció nem jelenti azt, hogy a kultúrát le kellene rombolni, és romjain valami újat kellene építeni; mint ahogyan azt sem jelenti, hogy egy létező kultúrát csupán jelenlegi formájában kellene jóváhagyni." Bosch: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, 416. 147 Vroom: i.m., 50. 92 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
