Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella magatartásmintákkal, következésképpen bármilyen fogalom lefordítható egy másik kultúra fogalmaira - ha nem is pontosan, de legalább ekvivalens módon. Bevans szerint ebben a modellben a hangsúly a keresztyén identitáson, és nem a kulturális identitáson van. A keresztyénségnek van mondanivalója, és ezt az üzenetet olyan formába kell önteni, hogy azt mások is meghallják. Ez a modell tudatában van a kultúra kétértelműségének, ezért az evangélium átformáló erejére is rámutat. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez a modell mennyire veszi valóban komolyan a kultúrát? Mit kezd a nem létező hasonlóságokkal? Létezik-e olyan, hogy kultúra fölötti tartalom, evangélium magva, lecsupaszított evangélium?127 3.3. Salvador de Bahía (1996) Az 1990-es években megnőtt az érdeklődés egyfajta interkulturális hermeneutika megalkotása iránt, amely a keresztyén üzenet kifejeződéseinek sokfélesége között az egy evangéliumra összpontosít, amely egyesítő módon meghaladja a különböző kultúrák egyházait. Az EVT 1995-ös jeruzsálemi konzultációjának ez volt a főtémája.128 A konzultáció megállapítja, hogy amikor a Szentírást egy új nyelvre fordítjuk le, az evangélium - melynek a konzultáció elsősorban kérügmatikus jellegét hangsúlyozta - új kulturális formát vesz fel. Az új formákkal együtt az, amit ennyi különféle módon értelmezünk és élünk meg, még ugyanaz a történet, ugyanaz az evangélium. Ezt az (ugyan)azonosságot azonban nehéz felismernünk, hiszen nem létezik „tiszta” evangélium, amelyet azoktól a formáktól (nyelv és kultúra) elkülönítve értelmezhetnénk, amelyekben testet öltött.129 Másképpen megfogalmazva az univerzális és partikuláris kapcsolatának kérdésével van dolgunk. Az evangélium kontextuális és egyetemes (katolikus): konkrét embereket szólít meg, konkrét nyelven, konkrét szimbólumokhoz kapcsolódik, konkrét szükségleteket szólít meg, ugyanakkor az evangélium sohasem azonosítható annak egyetlen konkrét (partikuláris) kifejeződésével sem. Saját önazonosságunk hamis biztonságából kilépve és saját kulturális megtapasztalásaink és hagyományaink határán átlépve (azaz metanoia és kenoszisz révén130) juthatunk csak el a residuum evangéliumhoz — amely nem a tiszta evangéliumot, a héjától elválasztott magot jelöli, hanem az egyetemest a partikulárissal szemben, a hit konstans elemeit azok kontextustól függő formáival szemben.131 A jeruzsálemi konzultáció az egyetemesség három kritériumát fogalmazta meg: a Szentírásnak való megfeleltetés: összhang Isten szeretetének bibliai elbeszélésével; praxis: igazságosság, szeretet, békes127 Bevans: Models of Contextual Theology, 191-192. 128 On Intercultural Hermeneutics - Report of a WCC Consultation, Jerusalem, 5-12 December 1995, International Review of Mission 85,1996/337, 241-252. 129 On Intercultural Hermeneutics, 243. 130 Hivatkozás az EVT Hit és Egyházszervezetének 1993-ban Santiagoban tartott V. konferenciájára. 131 Duraisingh, Christopher: The Salvador World Mission Conference - Two Sectional Themes, International Review of Mission 85, 1996/337 (155-169), 163. 88 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
