Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

3.1. J. E. Lesslie Newbigin

Lesslie Newbigin szerint a kultúra „annak módja, ahogyan a társadalmak megszervezik közösségi életüket, ami természetéből adódóan meg van rontva a bűnnel.”90 Kultúra és vallás megkülönböztetendő, de nem választható el egymástól, mint ahogyan nem beszélhetünk róluk az emberi közösségektől függetlenül sem. Newbigin megjegyzi, hogy szociológiai szempontból a vallás része a kultúrának,91 és nincs olyan vallásos hit, amelynek ne lenne kulturális hatása.92 A vallás „egy teljes világkép, valamennyi tapasztalat megértésének sajátos módja. A vallási és világi kérdések éles elhatárolása a modern nyugati kultúra egyik legjellemzőbb sajátossága, amelyet a kultúránk hatásától nem érintett emberek legtöbbje érthetetlennek találna.” Newbigin egyben megkérdőjelezi azt a föltevést, miszerint a vallás „ember és Isten érintkezésének elsődleges eszköze”. Szerinte János evangéliuma éppen arról beszél, hogy „a vallás a sötétség elsődleges birodalma, s a világosságot készségesebben fogadják a vallási kérdésekben járatlan, tanulatlan emberek.”93

Az emberi kultúra kritikája — a Krisztus keresztre feszítésének és feltámasztásának bibliai elbeszélésének fényében - nagy hangsúlyt kap Newbigin elemzésében. „A kereszt Jézus kiközösítésének a színhelye, ahol a kultúra különböző területeinek - a vallás, a politika, a törvény, az erkölcs — képviselői kitaszították őt az emberek közösségéből.” Ez a keresztyének saját kultúrájukból való kitaszítottságát kellene hogy jelentse. Ugyanakkor Isten utolsó szava nem a kereszt, hanem Jézus feltámasztása, amelyben Isten „az őt megtagadó világ iránt legyőzhetetlen szeretetének és türelmének bizonyságát és zálogát adta,” és amelyben „a teremtett világgal és minden emberi élettel való eredeti szövetség — a Noéval és utódaival kötött szövetség — megerősítését láthatjuk”. A keresztyén embernek tehát két valóságot kell megragadnia: az emberi kultúra világa megtagadja Istent, Isten megítéli a kultúrát. Jóllehet az emberi kultúra megtagadja Istent, Isten „megtartja a teremtett világot és az emberi kultúra világát”. Ez időt és teret ad számára a megtérésre és bűnbánatra,

„hogy új teremtés születhessen a régi méhéből. [Isten] Továbbra is oltalmazó szeretetével veszi körül a teremtett világot és a kultúra világát, jóllehet abban a látszat az úr, és alá van vetve a hiábavalóságnak. A Noéval kötött szövetség, illetve annak jeleként a szivárvány kifejezetten az emberi kultúra egyik legalapvetőbb alkotóelemére utal, nevezetesen a földműves munkájára, aki megműveli a pusztaságot, hogy az táplálékkal lássa el az embert (lMóz 8,22). Itt nyilvánul meg legerőteljesebben, mennyire egymásra és az Isten kegyelmére van utalva ember és természet. Isten ígérete — amíg csak

90 Newbigin, Lesslie: Evangélium a pluralista társadalomban, fordította Boros Attila, Budapest, Harmat, 2006,218.

91 Newbigin, Lesslie: Foolishness to the Greeks - The Gospel and Western Culture, Grand Rapids, Ml, Eerdmans, 1986, 3.

92 Newbigin: Evangélium a pluralista társadalomban, 217.

93 uo„ 203-204.

2015 - 3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 79