Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

Rácsok Gabriella

és legnemesebb emberi lehetőség, az emberi kegyesség, hit, lelkesedés és imádság lehetősége teljesedik be azáltal, hogy megsemmisül.”54 55 56 A valláson túl „találkozunk azzal a szabadsággal, amely a miénk kegyelem által. A kegyelem azonban nem egy újabb lehetőség. A kegyelem az a lehetetlenség, amely egyedül Istenben lehetséges, és amely mentes és érintetlen a vallás véges lehetőségétől, kétértelműségétől: Mert a bűn zsold- ja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban,Következésképpen „a vallás és a kegyelem úgy állnak szembe egymással, mint a halál és az élet.'" „A kegyelem éles, világosan meghatározott Neml-mel szembesíti a törvényt. [...] Az első isteni lehetőség kerül szembe az utolsó emberi lehetőséggel a vallás határán.”57

A kijelentés éppen, mint vallásos embereket szembesít bennünket azzal, hogy tagadjuk istentelenségünket, és megkérdőjelezzük az isteni kijelentésre való rászorultságunkat. Azaz a kijelentés „abban a próbálkozásunkban ér el bennünket, hogy Istent a mi szempontunkból ismerjük'.58 A kijelentés azt tárja fel előttünk, amit saját magunk elől is elrejtettünk a vallásban. Barth szerint a kijelentés kétféleképpen végzi el ezt a feltárást. Először is a kijelentés tudtunkra adja, hogy amikor Istenről beszélünk, csak áltatjuk magunkat azzal, hogy Istenről beszélünk. „A vallási szükséglet külső kielégítése [...] soha nem lesz több és más, mint arra való reflektálás, hogy mi az ember és mije van.”59 „Amikor Istent a világ trónusára ültetjük, akkor Istenen saját magunkat értjük. Azzal, hogy „Őbenne hiszünk”, saját magunkat igazoljuk, szeretjük és imádjuk.”60 Másodszor a kijelentés arról tájékoztatja az embert, hogy megigazulási és megszentelődési vágyunkban csak saját magunkat csapjuk be azzal, hogy elhitetjük magunkkal, ez a szándékunk, hiszen a valóságban csak arra törekszünk, hogy saját magunkat igazítsuk és szenteljük meg.61

Ebben a megvilágításban „az emberi képességek teljes sorozata [...] a lehetetlenségek sorozatává válik. Ha a legmagasztosabb képesség illúzióvá válik, az alacsonyabbak elkerülhetetlenül az általános illúzió részévé válnak. Ha Isten találkozik és szembeáll az emberrel a vallásban, akkor mindenhol találkozik és szembeáll vele.” Ügy tűnik, hogy BARTHnál nem vallás és kultúra között található a választóvonal, hanem vallás és kultúra állnak a kijelentéssel szemben. Barth az assumptio carnis krisztológiai dogmája felől közelíti meg a két oldal sorrendjét és viszonyát: a vallás (és kultúra) a kijelentés támasztékává, hordozójává válik, ugyanakkor a kijelentés megszünteti a vallást. Ez azonban nem a vallás tagadását jelenti: a kijelentés a vallást éppen úgy tartja meg, állítja helyre, hogy érvényteleníti, megszünteti, megsemmisíti {aufheben). „A vallás minden bizonnyal megtartható a kijelentésben, jóllehet az ítélet

54 uo., 233.

55 uo., 231., a Róm 6,23-ról.

56 uo., 236.

57 uo., 240.

58 Barth: Church Dogmatics 1/2, 17.§. 301.

59 uo., 316.

60 Barth: The Epistle to the Romans, 44.

61 Barth: Church Dogmatics 1/2, 17.§. 309.

70 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3