Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella Tillich egyértelműen azon az állásponton van, hogy a kijelentésnek van objektív és szubjektív oldala is.36 Amíg a kijelentés objektív oldalának leírására a csoda, szubjektív oldalának a leírására az eksztázis kifejezést használja: „Az »eksztázist« ki kell mentenünk a torz mellékjelentések fogságából, és vissza kell állítanunk józan teológiai funkciójába.” Ennek érdekében visszatér a fogalom eredeti jelentéséhez: „»kilépés önmagunkból« [...], amikor az elme túllép a saját közönséges szituációján.”37 Tillich elutasítja a kijelentés és üdvösség kapcsolatának hamis felfogását, azaz a kettő szétválasztását. Először radikálisan szembefordul a kijelentés túlzottan intel- lektualizált (következésképpen nem egzisztenciális) értelmezésével, ami csak információközlés az „isteni dolgokról” (amit részben intellektuális tevékenység, részben tekintélyelvű engedelmesség révén kellene elfogadnunk).38 Másodszor leszámol az üdvösség individualista felfogásával, amely úgy tekint az üdvösségre, mint az egyes ember végső beteljesedésére az idő és történelem fölött. Tillich számára a kijelentés tehát nem valamiféle különleges információhoz való jutás, amely új ismeretet ad, hanem egy olyan erő közvetítése, amely „gyógyulást” (salvus) hoz. Az egyén számára egy művészeti alkotás (kulturális alkotás) révén megtapasztalt kijelentés korlátozott, de számára fontos gyógyulást hoz. A Lelki Jelenlét képessé teszi az egyént, hogy hittel legyőzze a lényegi szorongást és egzisztenciális kétségbeesést, és a szeretettel legyőzze az elidegenedést, a széttört és tönkrement kapcsolatokat, áthidalja a szakadékot. Tillich saját szavaival: „A kijelentés a Lét Alapjának eksztatikus megnyilatkozása eseményekben, személyekben és dolgokban. Ezeknek a megnyilatkozásoknak megrázó, átformáló és gyógyító erejük van.”39 Tillich a test és lélek dualizmusával együtt azt az elképzelést is elutasítja, hogy szintbeli különbséget tegyünk vallás és kultúra között. „.. .ha azt mondjuk, hogy a kultúra az a szint, ahol az ember önmagát megalkotja (teremti), a vallás pedig az a szint, ahol az ember isteni önkinyilatkoztatásban részesedik, s így a vallásnak tekintélye van a kultúra fölött, akkor [...] elkerülhetetlenül be fog következni a vallás és kultúra pusztító konfliktusa.”40 A kultúra megerősítésére és kritikájára tehát egyaránt szükség van, hogy elkerülhessük a vallásos tekintélyelvűséget és a kultúra öntörvényű vitalitását. 36 „A kijelentés mindig szubjektív és objektív esemény, a kettő szoros összefüggésében. Valakit megragad a titok megnyilvánulása; ez az esemény szubjektív oldala. Valami megjelenik, ami által a kijelentés titka megragad valakit; ez az objektív oldal. Ezt a két oldalt nem lehet szétválasztani. Ha objektiven nem történik semmi, akkor semmi sincs kijelentve. Ha viszont szubjektiven senki sem fogja fel az eseményt, az sem tud kinyilatkoztatni semmit. Az objektív megnyilvánulás és a szubjektív befogadás a kijelentés egész eseményéhez tartozik. A kijelentés nem valóságos a befogadó oldal nélkül, és nem valóságos a közlő oldal nélkül." uo., 103. 37 Tillich szerint az eksztázis túllép az értelmen (de nem tagadja azt), túllép az értelem szubjektív-objektív szerkezetén. „Az eksztázis csak akkor következik be, ha az elmét megragadja a titok, tehát a lét és az értelem alapja. [...] nincs kijelentés eksztázis nélkül. [...] Az eksztázis az a forma, amelyben az, ami feltétlenül meghatároz minket, pszichológiai feltételeink közepette nyilvánul meg. Általuk nyilvánul meg. De nem belőlük következik." uo., 103-105. 38 uo., 112. 39 uo., 358. 40 uo., 384. 66 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
