Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella szimbólumok, melyekben a lényegi válaszok feltárulnak.27 A kultúra és a teológia végső meghatározottságában egyaránt a Végső Valósággal áll kapcsolatban. 1.2. Kultúra, kijelentés, üdvösség Tillich számára a kijelentés „egy sajátos és rendkívüli megnyilatkozás, amely fellebbenti a fátylat egy sajátosan és rendkívüli módon elrejtett dologról”. Ezt az elrejtett- séget nevezi misztériumnak, titoknak. A kijelentés lényegénél fogva titkos, tehát „a lepel elmozdításával” nem szűnik meg a titok. Isten ilyen titok: kijelentette magát, és végtelen titok azok számára, akiknek kijelentette magát. Tillich ezzel nem azt akarja mondani, hogy a kijelentésnek nincs kognitív eleme. A kijelentésben valami többet tudunk meg, tapasztalunk meg a titokról, pl. annak valóságát és hozzánk való viszonyát, de a kijelentés nem „valami különleges elemmel egészíti ki mindennapos tudásunkat. . ,”28 Ez részben azért van így, mert a kijelentés ismerete soha nem választható el a kijelentés szituációjától vagy eseményétől: „nem kapcsolhatjuk hozzá mintegy függelékként a mindennapos tudáshoz mint valami olyasmit, amihez ugyan különleges módon jutottunk hozzá, de most már függetlenné vált ettől a megismerési módtól.”29 Tillich kifejti, hogy a természet, a történelem, a csoportok, az egyének és a szavak, végső soron bármely valóság a kijelentés lehetséges közvetítője lehet, amire a lét alapjában való részesedésük teszi őket képessé. Tillich Ige-teológiájának kifejtésével indokolja állítását. A Szentírásban (és azon kívül is) találkozunk az isteni jelenlét megtapasztalásának nemcsak hallással, hanem látással, érzékeléssel, ízleléssel történő leírásával. Tillich az Igéről mint az isteni önkijelentés mindent átfogó szimbólumáról beszél, amely „legalább annyira látható és tapintható, mint amennyire hallható. A testté léteiről (inkarnáció) szóló keresztyén tanítás azt a paradoxont foglalja magában, hogy az Ige a látás és a tapintás tárgya lett.” Különbség van a szavak által adott kijelentés és a „kijelentett szavak” között. A kijelentés „nem teremt olyan saját önálló nyelvet, amelyet úgy kellene megtanulnunk, mint egy idegen nyelvet.” A kijelentés a mindennapos nyelvet használja közvetítőként. Nem információt közöl, hanem megragad, megráz, átformál.30 Tillich a kijelentés objektív (közlő) és szubjektív (fogadó) oldalának együttállását kritériumként jelöli meg ahhoz, hogy az emberi szó (vagy bármilyen valóság) Isten Igéje lehessen: „Egyetlen szó sem lehet az Isten Igéje mindaddig, amíg nem lesz Isten Igéje valaki számára; vagy a mi szóhasználatunkkal élve, egyetlen szó sem lehet az Isten Igéje mindaddig, amíg nem lesz 27 Tillich, Paul: The Two Types of Philosophy of Religion, in T illich, Paul: Theo/ogy of Culture, London - Oxford - New York, Oxford University Press, 1968,10-29. Noble vitatkozikTillichnek ezzel a megállapításával. Szerinte a kérdések és a szimbolikus válaszok mindkét oldalon megfogalmazódnak, csak másképpen. Noble, Ivana: Theological Interpretation of Culture in Post-Communist Context - Central and East European Search for Truth, Ashgate, 2010,6. 28 Tillich: Rendszeres teológia, 101-102. 29 uo„ 116. 30 uo„ 108-114. 64 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
