Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
Fodomé Nagy Sarolta nosítják adottságaikat és táléntumaikat. Igyekezetükben, hogy beépüljenek, alulteljesítőkké válnaké9 Alulmotiváltak, s jóllehet magas szintű teljesítményre és kreativitásra képesek, mégis csak általános minőségű munkát végeznek. A tehetséges tanulókból ellenállást vált ki a lassú tempó, a nem megfelelő szintű feladat, a sok ismétlés, az, ha a tanár egy oldallal jár előbbre, mint a csoportja, az elismerés nélkül hagyott munka, az ötletszerű, nem tervezett feladatok. Mindez a diák saját képességeihez mérten alulteljesítéshez vezet. A tehetséges diákok tanulási kedvét növelik a magas szintű kérdések, a követelmények emelése, kooperatív tanulás, a „többszörös intelligencia” figyelembe vétele, válaszadás a beavatkozásokra, tanulói választási lehetőségek. A tehetséges tanulók tanulási motivációja általában erősödik, ha a tanulásban választásokat gyakorolhatnak. A tehetséges tanulók tanárai számítsanak arra, hogy diákjaik képesek gyorsan gondolkodni és érteni, és átlag feletti emlékezőtehetséggel rendelkeznek. A tanár mentális beállítódottságának jelentős része van a tehetség kibontakoztatásában. Ha a tanár nem teremt megfelelő tanulói környezetet, a tehetséges gyermekek egyszerűen képtelenek tanulni! Ennek pedig fizikai oka van, miszerint „annak érdekében, hogy az agy felszabadítsa azokat a vegyületeket, amelyek a tanuláshoz szükségesek, mint pl. dopamin, serotonin és más neurokemikáliák, a feladatnak elegendően kihívónak kell lennie.”59 60 A tanulóknak tehát megfelelő terhelésre van szüksége ahhoz, hogy motiváltak maradjanak, és becsüljék a tanulást. Sok tehetséges tanuló talán soha nem dolgozott meg keményen egy felmérőért vagy számonkérésért, és így nem tanulták meg beosztani az időt, nem tanultak meg tervezni és kitartóan dolgozni. A tehetséges diákok gyakran nem szembesülnek igazi kihívásokkal. így, amikor erőfeszítés árán tudnak elérni valamit, megijednek. A jó, kihívó tantervek az akadémiai tudás megszerzése mellett szervezési képességeket is fejlesztenek. A jó tanárok megtanítják diákjaikat arra, hogy a tanulás erőfeszítéssel jár — a tálentumok kemény munka árán gyarapodnak. Az önző egyéni érdek helyett — miszerint mindenki magának tanul —, a keresztyén tanár közösségi szemléletre, közösségi felelősségre neveli diákjait. Ehhez félelemmentes osztály-légkörre van szükség, ahol az egyes ember tanulmánya hat a másikra, nem csak negatív módon, hanem pozitív módon is, és nem csak egymás tanulásáért felelősek, hanem egymás életéért is.61 A tehetség Isten ajándéka, és mint ilyen nem öncélú, hanem szolgálatra adatott. A tehetség mások megerősítésére és javára szolgál, mások hiányait kell kipótolnia.62 A tanároknak olyan osztály-környezetet kell teremteni, amelyben a diákok nem félnek kockáztatni, és nem félnek az értékeléstől. A tanulóknak tudniuk kell, hogy 59 Zonnefeld, Sharon Reitsma: Gifted Students: What Motivates Them? Sioux, Center, IA, Dordt College, 2011,6. 60 Zonnefeld, Sharon Reitsma: i.m., 16. 61 Van Dyk, John: Letters to Lisa: Conversation with a Christian Teacher, Sioux Center, IA, Dordt College Press, 1997,91. 62 Schelhaas, J.: Handicaps and gifts, Christian Educators Journal, 1992. October. 22-23. 54 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
