Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A patriarcha-történetek homiletikuma
Fodor Ferenc netek végén elfogadják úgy, hogy a javukat szolgálja. Amit a királyságról rejtetten a történet elmond, alapjaiban különbözik az Izraellel kortárs népek királyságról szóló felfogásától. Ott a király isten. Közvetítő személyiség istenek és emberek között. Itt ember. Mi több, testvér. Kin into írntps, azaz — ahogy a Jeruzsálemi Biblia fordítja — „mégis csak a mi testvérünk és testünk (húsunk) 8” (37,27). E megjegyzésnek a hatalomhoz való viszonyulás tisztázása a célja. Megtalálhatók benne — és a további József-történetekben — azok a kifejezések, amelyek a királysággal kapcsolatban gyakran előfordulnak.27 Bizonyára nem lehet véletlen. Az ősatyákról szóló történetekben József az a személy, aki legelőször van előttünk úgy, mint aki kiszakad a családból. Rabszolga lesz, idegen földre kerül, ahol nincs senki, aki mellé álljon, de a legnagyobb mélységekben is hatalmasan igaz rá, hogy ,,a% Urve/e volt” (39,21. 23. stb.). Isten jelenléte egyfelől kedvessé tette őt az emberek előtt (39,4. 21), másfelől jó előmenetelt adott neki a munkája terén is (39,2 kk.). De Isten jelenléte óvta meg őt a helytelen döntésektől is (39,9).28 A szentíró ezáltal az egyes ember közösségen belüli felelősségét kiemelve kimondatlanul is megfogalmazza az Isten iránti hűség gyümölcsét: az istenközelségből fakadó helyes magatartásformák később egy egész közösséget oltalmaznak meg az éhínségtől. Mindeközben sok minden történhet, azonban igaz, ami József ajkán hangzik, mintegy az ősatyák történetei summázataképpen: „Tigonoszt terveztetek ellenem, de Isten tervejóra fordította asj... ” (lMóz 50,20). Ellentétes irány látszik itt, mint a Iváin-Abel történetben. Ott az istennélküliségből testvérnélküliség, a testvérnélküliségből hazátlanság lett, ezért a gyilkos Káin mintegy pótcselekvésképpen várost alapított (lMóz 4,16-17). Itt pedig az istenközelségből fakadóan a korábban gyilkos indulatú testvérekből ténylegesen testvérek 27 Néhányat - nem a teljesség igényével - megemlítek közülük: 'Meghajolni' - nrra (1Móz 37,7. 9), 'leborulni'-(1 Móz44,14; 50,18), 'föld', 'ország'-pR (lMóz 37,10), 'békesség', 'jólét'-oibö (lMóz 37,4), 'királyként uralkodni' - p5a (lMóz 37,8), 'hatalommal bírónak lenni', 'uralkodni' - hm (1 Móz 37,8), 'királyi öltözet' - ran: (1 Móz 37,3), 'úr' (mint megszólítás) - p-tK (1 Móz 42,10;44,8 stb.) stb. József személye Izrael későbbi történetére nézve két irányba mutat. Izrael legelső (Saul) és a legnagyobb (Dávid) királya irányába. József elment a testvéreit megkeresni (síp: 37,16) és királyságot talált. Izrael első királya is egy nagy keresésben volt - atyja szamarait kereste (aíp: ISám 9,3) -, mígnem ő is királyságot talált. Dávid is egy nagy kereséssel tűnik a szemünk elé, amikor - úgy, mint József - atyja kérésére elindult, hogy hírt vigyen a testvéreiről (1 Sám 17,17). Saul a legkisebb volt. Úgy, mint benjaminita (1 Sám 9,21; 10,21). A legkisebb gyermeknek (1Sám 17,14) szólt a megbízatás Dávid esetében is, mint a József-történetben. Vajon teljesen véletlen lehet-e, hogy a királysággal kapcsolatos szóhasználat, valamint Izrael első (Saul), s emellett a legnagyobb (Dávid) királya megválasztásának a körülményeiben is ugyanazok a motívumok bukkannak elő? A József-történet végleges leírásakor és egybeszer- kesztésekor a királyság már aktuális államforma volt. Ezek az apró motívumok segítettek az értelmezésben. 28 A 2Móz 1,17 szerint a bábák istenfélelemből nem hajtották végre a fáraó parancsát, nem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket. Az istenfélelem hangsúlyozása a Pentateuchosban az E szerző egyik ismérve, melyre Wolff hívja fel a figyelmet (Wolff, Hans Walter: Zur Thematik der elohistischen Fragmente im Pentateuch, EvTh, Chr. Kaiser Verlag München, 1969., 402.). Az istenfélelem adott esetben az emberekkel szembeni engedetlenség erőforrása is lehet. 30 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
