Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Tar László: "A titkok az Úréi…" (5Móz 29,28)
Tar László Arra gondolok, hogy férfi és nő ugyanazt a helyzetet átélve gondolkodását tekintve külön utakat jár be. Mert az vitathatatlan - még a férfiak és a nők közötti egyenjogúság világában is hogy bármit tesz is a férfi és a nő, azt más-más módon és stílusban, az egyik férfiként, a másik nőként teszi.1 Talán éppen ez a magyarázata annak is, hogy férfi és nő kapcsolata minden pillanatban a harmónia és a konfliktus kettőségében él.2 De éppen ez magyarázza, hogy a „férfi útját a leánnyal” igyekszünk megfejteni, hogy több lehessen közös útjaink során a harmonikusan eltöltött idő és kevesebb a konfliktusok száma. Valahányszor sikerül megfejtenie egy kapcsolatban az egyik félnek, hogy mire gondol, mit érez a másik, abban a pillanatban egy darabka titokra találtunk megfejtést. Persze rögtön konfliktusforrást is jelent, amikor azt gondoljuk, hogy mindezt tudjuk, és aztán kiderül: „téves úton van a férfi a leánnyal”. Ennél a pontnál pedig elkerülhetetlenül ide kívánkozik Karinthy Frigyes híres megállapítása: „Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit”. A férfi és a női gondolkodásban rejlő különbségek megértésével olykor annak a titoknak a nyitját érezhetjük kezünkben, amellyel akár egyik-másik konfliktus elkerülhetővé válik. Több férfitársam valószínűleg osztozik velem a tapasztalatban, hogy miközben szellemi munkába mélyedve dolgozott, egyszer csak szemrehányást kapott a párjától, hogy: „nem igaz, hogy nem hallod, hogy sír a gyerek?” Valóban nem hallom. A férfi, ha koncentrál valamire, képes minden zavaró tényezőt kiiktatni maga körül, és egyetlen dologra összpontosítani. Ilyenkor „megszűnik” minden más. Ezzel ellentétben a felségem, mint általában a nők többsége, remekül dolgozik olyan osztott figyelemmel, ami számomra már inkább zsonglőr mutatványnak tűnik. Azonban ez a női csoda számomra mégis idegesítővé válik, amikor valami komoly dologról kezdek beszélni, és azt tapasztalom, hogy közben a párom még odaszól a fiamnak, hogy hol találja meg a cipőjét. Ráadásul a fiúnk még csak meg sem kérdezte az édesanyját cipője holléte felől. Akkor meg honnan tudja a feleségem, hogy mit keres az a gyerek, amikor én éppen valami fontos dolgot szeretnék mondani, és ő éppen rám figyel? Vagy nem figyel?! De figyel, de nem csak rám. Nem gondolom, hogy a férfiak vagy a nők gondolkodása több vagy kevesebb, jobb vagy rosszabb. Egyszerűen úgy látom, hogy sokszor más. Egy megfigyelés szerint például a repülőn, ha fel kell venni az oxigénmaszkot, akkor a nők először a gyermekeknek segítenek, és csak ezt követően veszik fel ők maguk. A férfiak ellenben először magukra veszik fel az oxigénmaszkot, és csak ezután kezdenek segíteni a gyermekeknek. Ebben a példában kétségtelenül megmutatkozik, hogy önzetlenségben és a másokról való gondoskodásban van némi lefaragni való hátrányunk nekünk, férfiaknak. Azonban éles vészhelyzet esetén, ha valaki nem veszi fel magára azt a bizonyos masz' Telek Péter Pál: Igen a nemekre - Férfi és női identitás és iskolai nevelés, Embertárs, Ökumenikus lelkigondozói és mentálhigéniés folyóirat 2015/1.41. 2 Pilinszki Attila - Járay Márton: A párkapcsolati konfliktus és konfliktuskezelés mint függő és független változó, Embertárs, Ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat, 2015/1 53. 8 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
