Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - RECENZIÓ - Nagy Károly Zsolt: Lehet-e a szellemi néprajznak keresztény tudományos megközelítése
RECENZIÓ Ezzel a címmel rendezett 2013 októberében a Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztálya vitaülést, melynek középpontjában Szulovszky János azonos című tanulmánya állt. Az alapszöveg, valamint Pócs Éva, Var- gyas Gábor, Klaniczay Gábor és Mohay Tamás reflexiója az Etnographia 2014. évi 2. számában jelent meg (161-215.). Nagy Károly Zsolt LEHET-E A SZELLEMI NÉPRAJZNAK KERESZTÉNY TUDOMÁNYOS MEGKÖZELÍTÉSE? Ezek a szövegek mindenképpen figyelemre méltóak, hiszen olyan problémákat vetnek föl, melyek tematizálásával - miként azt reflexiójában Vargyas Gábor is megjegyzi - a rendszerváltás óta adós a magyar (társadalomtudomány. Első látásra az alapszöveg ráadásul illeszkedni látszik a nyugati kereszténységben egyre erőteljesebben jelentkező sajátos „szeparációs” tendenciához, mely a kultúra (re)krisztianizációjának paradigmájával szemben egy keresztény ellenkultúrát próbál állítani, s ennek jegyében termeli vagy támogatja a szekuláris alternatívájaként a keresztény zenét, színházat, partykultúrát vagy éppen az olyan tudományos elméleteket, mint az evolúcióval szembeállított krea- cionista teóriák. Az első bekezdések után azonban kiderül, hogy Szulovszky szövege sokkal közelebb áll a marxista-keresztény dialógusokhoz, mint az említett recens folyamatokhoz. Első állításával ugyanis rögtön kettéosztja a folklorisztikai, vallásetnológiai kutatások és kutatók világát: az egyik oldalon állnak azok a keresztények, akik kutatóként is reális lehetőségként tekintenek a természet- felettivel való kommunikációra, míg a másik oldalon áll mindenki más, akiket a szerző sommásan materialistáknak nevez. „Jóllehet közismert filozófiai igazság, hogy Isten létét nem lehet tudományosan sem bebizonyítani, sem cáfolni, a transzcendencia kérdéskörével foglalkozó folklorisztikai, vallásetnológiai 2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 143
