Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szathmáry Béla: Magyarország Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (4. rész)
Szathmáry Béla is beleszámít (hétfőtől vasárnapig 7 nap szabadság). Ha a helyettesítéséről maga a lelkész gondoskodik, a szabadság kivételéről annak megkezdése előtt 8 nappal a helyettesítő lelkész megnevezésével írásban tájékoztatja az esperest. Tekintettel arra, hogy a törvény tájékoztatási kötelezettséget ír elő, nem kell engedélyt kérnie a szabadság kivételére. Ha a lelkész maga nem tud helyettesítéséről gondoskodni, a szabadság megkezdése előtt 15 nappal kell írásban tájékoztatnia az esperest, s kérni, hogy a helyettesítésről az esperes gondoskodjék. Nem elegendő önmagában a 15 napos határidő betartása, az esperesnek tudnia kell azt, hogy a lelkész gon- doskodott-e a helyettesítésről, vagy azt neki kell megszerveznie. Ha az esperestől kér helyettest a szabadság idejére a lelkész, törvényi rendelkezés folytán egybefüggően 15 napnál hosszabb szabadságot nem vehet ki. Ez a törvényi rendelkezés azonban nem imperativ, tehát ellenkező magatartást nem tűrő, azt kizáró rendelkezés, így az esperes hozzájárulásával 15 napnál hosszabb szabadság is igénybe vehető, de ekkor már az esperes engedélye szükséges, nem elegendő a tájékoztatási kötelezettség teljesítése. Egyházközségbe beosztott, beosztott lelkész esetén a szabadság legkisebb mértéke 21 naptári nap. Tényleges mértékéről és kiadásának rendjéről az elnök-lelkész rendelkezik, 5 napot meghaladó szabadság esetén ezt a szabadság előtt 15 nappal egyeztetni kell. A törvény e szövegezéséből az tűnik ki, hogy a beosztott lelkész is maga dönt a szabadság kivételéről, nem kell hozzá az elnök-lelkész engedélye, a beosztott lelkészt is csak egyeztetési kötelezettség terheli, de épp ez utóbbi kitétel folytán döntési lehetősége korlátozottabb a gyülekezeti lelkészéhez képest. Ha ugyanis az egyeztetés nem a beosztott lelkész igényének megfelelő konszenzussal zárul, a beosztott lelkész az általa kért időben vagy tartammal nem veheti ki szabadságát. Intézményi lelkész fizetett szabadságát annak mértékét, kiadását illetően az adott intézményre vonatkozó állami vagy egyházi jogszabályok alapján kell kiadni. A szabadság kiadásának joga az intézményvezetőt, az intézményt vezető lelkész esetében a fenntartót illeti meg. Ha a vonatkozó jogszabályok nem határoznak meg szabadságolási rendet, a szabadság kivételének rögzített idejét (pl. tanintézményekben a tanítási szünetekhez igazodóan), a szabadság kiadását kérelmezni kell, s azt a vezető vagy fenntartó engedélyezi. Ez esetben a vezetőt, fenntartót illeti meg az engedélyezés joga, de nyilvánvalóan a vezetőnek, fenntartónak az alkalmazott jogszerű igényét, indokait figyelembe kell venni, hátrányos megkülönböztetés nem alkalmazható, az engedélyezési joggal visszaélni nem lehet. A fizetett szabadságot az adott naptári évben, indokolt esetben a következő naptári év március 31-ig kell kiadni. A törvény nem tartalmaz rendelkezést a lelkész önhibáján kívüli ok miatt kivenni nem tudott szabadság megváltásáról. Ilyen esetben a méltányosság elve alapján a szolgálati elöljáró intézkedésével a szabadság ezt követő időben is kiadható, vagy e napokra eső pénzbeli juttatás kifizetése mellett megváltható. A törvény szövegének helyes értelme szerint a lelkészt szabadsága idejére a stóla nélkül számított pénzbeli javadalmazásának arányos része 102 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-1
