Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Vallás, értelemtalálás, jelentésalkotás, mediatizáltság van olyan „irányadó szimbolikus történetekre,”77 amelyek segítenek értelmet adni az életnek. Úgy tűnik, hogy a filmes történetmesélés az a mód, amely „megfelel időhiánnyal küszködő modern életvitelünk ritmusának”.78 Jóllehet a film jelentésalkotó szerepét természetesnek kezelhetjük,79 az már jóval összetettebb kérdés, hogyan áll össze jelentéssé egy film megnézése vagy értelmezése. Témánk szempontjából ez azt a kérdést is felveti, mitől lesz vallásos egy film. Hasznosnak bizonyulhat a megértés és értelmezés közötti különbségtétel, mely az ars intelligent és az ars explicandi közötti klasszikus felosztást követi. A különbség leegyszerűsítve abban áll, hogy amíg egy film cselekményét viszonylag könnyen megérthetjük, addig teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk például annak elvont vallási, ideológiai vagy lélektani jelentőségét.80 A megértés-értelmezés megkülönböztetésre alapozva definiálja Paul Ricoeur az értelmezést, amely az ő megfogalmazásában „az a gondolati művelet, mely megfejti a rejtett jelentést a nyilvánvaló jelentésben, kibontja jelentésszinteket a szó szerinti jelentésben”.81 A megértés tehát a nyilvánvaló, szembetűnő, közvetlen jelentésekre vonatkozik, míg az értelmezés a rejtett, nem egyértelmű jelentések feltárására. A megértés és az értelmezés együttesében kerülnek felszínre a jelentések.82 A megértés és értelmezés folyamatában a befogadó központi szerepet játszik. Az alkotás (szöveg, festmény, színdarab, film) mindaddig élettelen, amíg az olvasó vagy néző nem kezd vele valamit. A film tehát, a testvérművészetekhez hasonlóan, csak akkor létezik, és akkor van jelentése, ha dialógusba kerül a nézővel (egyénileg) vagy nézőközönséggel (közösségileg). A film és a nézőközönség közötti dinamikus kapcsolatról kell beszélnünk, amelynek jellemzőit fel kell ismernünk és meg kell értenünk.83 Huszonnégy állókép egy másodperc alatti egymás utáni vetítése (mozgókép) lesz az az adat az érzékelés számára, amely megalkotja az anyagot, amelyből az észlelő és kognitív folyamatok révén jelentés épülhet fel. A 77 Marsh: Theology Goes to the Movies, 35. 78 Tarkovszkij-./A megörökített idő, 83. 79 Brinkman például a néző azonosulási képességéből kiindulva veszi természetesnek a filmnek ezt a jelentésalkotó szerepét. Brinkman, Martién E.: Jézus incognito - De verborgen Christus in de westerse kunstvanaf i960, Zoetermeer, Uitgeverij Meinema, 2012.46. 80 Bordwell, David: Making Meaning - Inference and Rhetoric in the Interpretation of Cinema, Cambridge, MA, Harvard University Press, 1991.2. 81 Ricoeur, Paul: „Existence and Hermeneutics", in: Ricoeur, Paul: The Conflict of Interpretations, Evanston, III, Northwestern University Press, 1974. 13. Ricoeur emellett különbséget tesz az elbeszélés vagy cselekmény értelemalkotó (intelligibilis) sajátossága és a magyarázat mint jelentésalkotás - vagy Bordwell szóhasználatában: inferencia - között. Az előbbi az alkotás megértésének objektív momentuma, az utóbbi pedig az a mozzanat, mely során a befogadó (olvasó, néző) újra átéli a jelentést, és saját egzisztenciáján belül helyezi el. Ricoeur, Paul:„Az interpretációról", in: A diszkurzus hermeneutikája - Paul Ricoeur válogatott tanulmányai (fordította Kovács Gábor), Budapest, 2010. 5-22. Bordwell: Making Meaning, 2. 82 BoRoma: Making Meaning, 2. 83 Browne, David: „Film, Movies, Meanings", in: Marsh, Clive - Ortiz, Gaye (szerk.): Explorations in Theology and Film, Oxford, Blackwell, Publishing, (1997) 2006.11. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201414 83
