Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Vallás, értelemtalálás, jelentésalkotás, mediatizáltság c) A kontraszton alapuló értelmesség élménye valamilyen hiányhelyzetben, ún. egzisztenciális fenyegetettségben tapasztalható meg, amikor az átfogó jelentésrendszerből következő elvárások és a tapasztalt helyzet nincsenek összhangban. Ez szükségessé teszi az értelemkeresés és értelemadás folyamatát az egyén számára.24 Az átfogó jelentésrendszereket általában nem tudatosan sajátítjuk el a bennünket körülvevő kultúrából (szülők, média, egyéb kulturális közegek), valamint az élet- történet során felhalmozódott személyes tapasztalatból.25 1.4. A vallás értelemadó és jelentésalkotó szerepe a keresztyén teológia szempontjából A vallás26 keresztyén teológiai megközelítésében teológia és vallás megkülönböz24 Az értelmesség élményének kontraszton alapuló megtapasztalásával találkozunk TiuicHnél, aki előszeretettel keresi az általa protestáns jelzővel ellátott antropológiai hangsúlyokat a művészeti alkotásokban (pl. Picasso Guern/'cojában). Ezek a hangsúlyok a következők: Isten és ember közötti végtelen távolság, egyik oldalon az ember végessége, halandósága, elidegenedése valódi lététől, démoni (önpusztító) erőkhöz kötöttsége, önmagát megváltani képtelensége; a másik oldalon Isten megváltó műve mint egyedül isteni tett. Az ember ennek az isteni cselekvésnek az elfogadója, ami azonban nem egyszerű passzivitást jelent, hanem bátorságot annak a paradoxonnak az elfogadásához, hogy az ember egyszerre bűnös és megiga- zult, azaz az ember szorongásában, bűntudatában és kétségbeesésében Isten feltétel nélküli elfogadásának tárgya.Tillich, Paul:„Protestantism and Artistic Style", in:Tiu_iCH, Paul: Theology of Culture, London - Oxford - New York, Oxford University Press, 1968,68. Tillich szerint tehát, amikor az ember a végességgel, elidegenedéssel és bizonytalan jövővel kapcsolatban tesz fel értelemkereső kérdéseket, valójában Istenről kérdez - korrelációs módszeréből adódóan talál közvetlen megfeleltetést az ember értelemkeresése és istenkeresése között. A végességtől való rettegést a létbátorság keresésével, az élet kétértelműségeinek (elidegenedés) megtapasztalását az üdvösség keresésével, a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot a reménység keresésével kapcsolja össze közvetlenül. Tillich teológiájának ilyen szempontú elemzését Id. Stoker: i.m., II.fej. 33-69. 25 A vallásosság és az átfogó jelentésrendszerek kapcsolatáról szóló idegen nyelvű irodalom magyar nyelvű összefoglalását Id. Martos Tamás: „Vallásosság és az értelmes élet pszichológiája", HorvAth-Szabó Katalin (szerk.): Vallásosság és személyiség. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2007.9-36 26 A latin religio szó eredetére nézve több elmélet is fennáll, amelyek egyike sem adhatja meg a vallás lényegi meghatározását, csak rávilágíthatnak annak néhány történelmi felfogására. Ha a re-legere szóból (újraolvas, ismétel, gondosan megtart/betart) eredeztetjük (Cicero), akkor a vallás az istenek ismeretével kapcsolatos dolgok folyamatos és gondos megtartását jelöli. Ha a religare szót (hozzákapcsol, összeköt, megerősít) vesszük alapul (Lactantius), akkor a vallást Isten és ember közötti kapcsolatként foghatjuk fel. A relinguere (elkülöníti magát valakitől vagy valamitől) szóra való visszavezetés a vallásra nézve azt jelenti, hogy elválasztja a szentet a profántól (Gellius). Ha pedig a ligere (lát) igéből indulunk ki (Leidenroth), akkor a vallás mint religere, a félelemmel való visszatekintést jelentené. Berkhof, Louis: Systematic Theology, Grand Rapids, Ml, Eerdmans, 1996.98. Kálvinnál a Cicero- és a GELLius-féle meghatározással is találkozhatunk: „Bár Cicero helyesen és bölcsen vezeti le a religio szót a relegere (újra elolvasni) igéből, mégis erőltetett s nagyon is keresett az a magyarázat, melyet felhoz, hogy ti. akik helyes tiszteletet mutatnak, gyakrabban olvassák és alaposabban meghányják-vetik, hogy mi az igaz. Én Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 4 71
