Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Keresztes Hajnalka: A nagyszékelyi református németek néprajzából
A nagyszékelyi református németek néprajzából A konfirmáció előtti újévkor vagy a konfirmáció napján a konfirmandus verset mondott keresztszüleinek, melyben megköszönte a hitbeli nevelést, és egyben el is köszönt tőlük. Ezeket a versikéket általában egy helyi „rímfaragó” írta, és a lelkész tanította be. A legközelebbi nagy esemény az esküvő volt, ahol a keresztapának fontos szerep jutott. Általában ő volt a tanú. A komák közötti kapcsolat nem érte el azt a szívélyességi fokot, amit a magyarok esetében. Gyakran magázták egymást. A komasági meghívást illett viszonozni, oda-vissza komaság volt. B. Úrvacsora A szent jegyek vételét komoly vizsgálódás előzte meg. Communio előtt való napon a presbitérium mindig összegyűlt, valamint akkor, amikor az ún. „Bereitungs-Pre- digt”28-et tartották. Azok vettek ezen részt, akik az úrvacsora kihirdetése napján az Oskola Háznál a presbiterek előtt az erre létesített listára magukat felírták. Az előkészítő istentisztelet után a presbitérium végignézte ezt a listát. Azoknak, akik a jegyekkel élni szándékoztak, a templomban a prédikácó után, az asztalt megkerülve el kellett vonulniuk a presbiterek vigyázó tekintete előtt. Vizsgáló szemek ügyeltek arra, hogy a feliratkozottak között nincs-e cégéres vétekben élő, haragtartó, házastársától külön élő és civakodó. A bűnöst megvizsgálták, ha megtért, úrvacsorához29 engedték. A vizitációs anyag kitér arra is, hogy a sákramentumok kiszolgáltatása a Baseli Kirchenbuch30 alapján történt. A német reformátusok évente ötször tartottak communiot: karácsony, húsvét, pünkösd, új kenyér és újbor alkalmával. Az úgynevezett sátoros ünnepeken az első két nap élhettek a gyülekezeti tagok a szent jegyekkel, ünnep harmadnapján már nem terítették meg az úrasztalát. A magyar anyanyelvű hittestvéreik csak első ünnepen tartottak „Szent vendégséget”.31 A mai napig nem szokás a böjti úrvacsoraosztás a maroknyi megmaradt nagyszékelyi gyülekezetnél. A gyönki és mórágyi német reformátusok nagypénteken is éltek a szent jegyekkel. Általában ezen a napon az idősebb korosztály járult az úrasztalához. Az ülésrend egyben a társadalmi helyzetet tükrözte, másrészt az úrvacsorához járulás sorrendjét is meghatározta. Szokás volt még a nagyszékelyi németeknél, hogy nagypénteken felterítették a fekete térítőt a templomban, amelyet egyébként gyászistentiszteletek alkalmával használtak. 28 Előkészítő prédikáció 29 RL 1/b A Canonica Visitatio Tárgyaira való felelet 1816. 30 Istentiszteleti rendtartás. Újabb kiadását jelenleg is használják a Budapesti Németajkú Református Gyülekezetben. 31 Máté Lászlóné, Oláh Julianna közlése. Nagyszékely, 2007. máj. 2. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4 45
