Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe
Eritis sicut Deus" Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel... szerint összegzi antropológiai realitásként az Institutio talán egyik leglírikusabb szakaszában: „Nem vagyunk a magunkéi, tehát sem értelmünk, sem akaratunk nem uralhatják döntéseinket és cselekedeteinket. Nem vagyunk a magunkéi, tehát ne tűzzük magunk elé célul, hogy azt keressük, ami a testnek kedves. Nem vagyunk a magunkéi, tehát amennyire csak lehet, feledjük el magunkat és mindazt, ami a miénk. Az Istenéi vagyunk, tehát érte éljünk és haljunk. Istenéi vagyunk, minden cselekedetünket az ő bölcsessége és akarat uralja. Istenéi vagyunk: tehát ő az igazi cél, egész életünkkel mindig feléje törekedjünk. [...] A keresztyén filozófia viszont azt akarja, hogy az értelem adja át a helyét, és azt követeli tőle, hogy rendelje magát a Szentlélek hatalma alá, hogy az ember ne önmagának éljen, hanem az élő és uralkodó Krisztust hordozza magában.” Az Istenben részesedés fókusza a megváltásban a Krisztussal való közösségben van, amelyet a keresztyén ember egzisztenciájának legfőbb alapjává tesz Kálvin, megalapozva ezzel a keresztyén spiritualitás unia mystica cum Christo gondolatát. Az ember olyannyira részesévé válik, hogy „saját testébe oltván minket, nemcsak az ő összes javainak, hanem a saját javainak a részeseivé is tesz bennünket”.26 A Krisztussal való csodálatos közösség (unio mystica) nem csupán hozzátartozást jelent, nem csak a hozzá fűződő „szövetségi kapcsolatról” és az ebből fakadó Krisztus-követésről van szó, Kálvin a Szentírás alapján „egy testté olvadásról”27 beszél. „Erre vonatkozik az a szent viszony is, amely által testté lettünk az ő testéből és csonttá az ő csontjaiból [Ef 5, 30] és teljesen egyekké ő ve/e.”28 29 Az az igazság, amelyben így részesedünk, a Krisztus igazsága, következésképpen nem a hitet tartjuk igaznak. 29 A Krisztussal való titokzatos közösség mégis, mint spirituális értelemben vett egyesülés értelmezhető leginkább, amely a Szentlélek hatalmának és a bennünk nyilvánvaló munkájának az eredménye. Kálvin körültekintően írja le és magyarázza a Krisztussal való titokzatos egyesülést, miközben nem feledkezik meg arról, hogy a mennybemenetelkor Krisztus emberi természete felvitetett a mennybe, és a paruzia eseményéig ott is marad. Csak a Szentlélek tehát az, aki megteremtheti menny és föld között az összeköttetést. Kálvin kizárja annak lehetőségét, hogy az unio mystica cum Christo jelentésénél valamifajta lényegi, esszenciális keveredésre gondoljunk, vagy arra, hogy a közösség egyenlő felek között jön létre.30 26 Inst. 3.2.24 27 Inst. 3. 2. 24 28 Inst. 3.1 3. 29 Inst. 3.11.10. 30 Inst, 3.11.10. és 3.1.3. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 4 35
