Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe
Eritis sicut Deus" Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel... kezeli, hanem az Istennel való communionak rendeli alá.6 Kálvin nem a lélek halhatatlanságának fogalmi meghatározását elemzi, hanem Ádám bűneset előtti halhatatlanságát az imago Deive 1 összekapcsolva sokkal inkább az Istenben részesedés következményeként emeli ki: „Olyan erős közösség volt ez Istennel, amely nem nélkülözheti azt a jót, ami az örök élet.”7 * Ebből eredően a halhatatlanságot a pneu- matológia felől értelmezi: „Azzal viszont okkal dicsekedhet Ádám, hogy bőkezű alkotója van, aki nem csak arra méltatta ezt az agyagedényt, hogy lelket adott belé, hanem arra is, hogy halhatatlan lélek lakhelye legyem*A pneumatológia irányát erősíti, „hogy a szentlélek nem kölcsönzött erővel, hanem saját hatalmával végzi az újjászületést; és nem csak ennek, hanem a jövendő halhatatlanságnak is ő a szerzője.9 * *” Mindeközben éppen az Istenben részesedés teológiai köre óv meg a panteista következményektől. A részesedésnek ugyanis éppen az az egyik legfőbb formai sajátsága, hogy Isten mássága és a mi emberi természetünk megkülönböztethető, és mindvégig különbségként kerül megőrzésre a részesedés során végbemenő communioban. Csak a bűnbeesés előtti Ádám élvezhette a „halhatatlanság ajándékát,”'0 a bűnbe esett embernek „vissza kell kerülni Igéje közösségébe, hogy visz- szanyerje a halhatatlanság reményét”.11 Az előbbi hivatkozás különösen is hangsúlyossá teszi az Istennel való közösségben (communionem) felkínált halhatatlanság trinitáriusi megértését. Isteni hasonlatosságunk emel ki a többi élőlények sorából,12 és ez olyan minőségi különbség, amely attól függ, közösségben vagyunk-e Istennel az áldásokkal teli örökkévalóság reményében. így a mi kiválóságunkat alapvetően nem teremtésbeli adottságként értelmezi Kálvin, hanem ez is Istenre és a vele való közösségre mutat. Ezt a gondolatot erősíti meg, amikor így fogalmaz: „[...] Ádám Isten képét viselte az idő alatt, amíg Istennel összeköttetésben volt (s ez az igazi és legtökéletesebb méltóság!)[...]13 Obermannal egyetértve, Kálvin nyilvánvaló szándéka egy olyan bibliai antropológia felmutatása, amelyben megkerülhetetlen szerepet töltött be az Istenben részesedés tana és a Szentháromság egy Istennel való közösség.14 John Calvin: Commentaries on the Book of Genesis, Vol. I„ Baker Books: Grand Rapids, Michigan, 2003.111-112. p. Inst. 2.10.7 Inst. 1.15.1 Inst. 1.13.14 Inst. 4.14.12 Inst. 14.17.8 Inst. 1.15.3 Inst. 2.12.6 Heiko Oberman: 'The Pursuit of Happiness: Calvin between Humanism and Reformationin: In Charles Edward Trinkaus, John W. O'Malley, Thomas M. Izbicki & Gerald Christianson (eds.), Humanity and Divinity in Renaissance and Reformation: Essays in Honour of Charles Trinkaus. EJ. Brill.; 1993. 25-83. p. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201414 33
