Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe

TANULMÁNYOK

Füsti-Molnár

Szilveszter

„ERITIS SICUT DEUS"

Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe

Tanulmányunk célja a református lelkiségnek egy olyan meghatározó elemére történő rávilágítás, amely a keresztyén antropológia egyik alaptételével, az imago Dei gondolatkörével kerül közvetlen összefüggésbe. Ennek az összefüggésnek a felvázolását nem a klasszikus rendszeres teológiai toposzok szerint kívánjuk bemutatni, hanem az ember ősbűnét elindító okkal hozzuk sajátos kapcsolatba: eritis sicut Deus. Tanulmányunk tézise: az „olyanokká lesztek, mint Isten” meghatározása, amely a bűnt megelőzően és azt követően is az ember és Isten kapcsolatának megkerülhetetlen lényege. Ebből következően pedig a keresztyén, református lelkiség fő vonulatát határozza meg. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárásánál Kálvin teológiáját hívjuk segítségül, különös tekintettel az Institution.

Ok és okozat

Az ember ősbűnének fő okával szembesülünk a Genezis 3 elbeszélésének drámai történetében. Az ember olyanná akar lenni, mint Isten. Alapvető emberi karakterről van szó, amely azóta nemcsak egyedi életsorsunkat határozza meg, hanem viszonyunkat is a minket körülvevő világhoz. Mi jellemzi ezt az emberi karaktert? Milyen etika, világszemlélet, boldogság- és egészségvágy él ennek nyomán bennünk? Hosszasan taglalható annak a humanisztikus világnak a képe, amely erre az ősi motívumra épít. A lényege az önmagáért való ember1 gondolatával ragadható meg, amely az elmúlt és a jelenlegi századunknak is nemegyszer erkölcsi hitvallásává lett, továbbá oly sokszor határozta meg az emberiség gondolkozását, kultúráját, társadalmi berendezkedését vagy akár

1 Erich Fromm: Az önmagáért való ember, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005.

Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 | 4 29