Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK
Győri István században, éppen különlegessége miatt megemlítette volna, én legalábbis nem találtam meg benne. Kérdezhetnénk persze, hogy ez a viszonylag megbízható forrás miért nem kapott nagyobb figyelmet. Ennek valószínűleg az oka az, hogy nincs még lefordítva, csak bizánci görög nyelven olvasható. Van tehát még feladata a következő tudós nemzedéknek! Ugyanez a zarándokkönyv-kiadás segít abban is, hogy megtudjuk, mi állhat még esetleg a fenti magyarázat mögött. Leírja ugyanis, hogy a korai bizánci korban tényleg volt olyan szokás, hogy a Szentföldön épült keresztyén templomokat, főleg kolostorokat olyan erődített kőfallal védték, aminek annyira kicsi volt a bejárata, hogy az istentiszteletre érkezők vagy a gyalogos zarándokok be tudtak menni, de a sokszor erre portyázó és hirtelen rajtaütéssel támadó, fosztogató lovas beduinok ellen védelmet nyújtott, vagy legalábbis kis időre feltartóztatta őket. Lehetséges, hogy ez a példa ihlette ezt a fenti magyarázatot. De ez is egy több évszázaddal későbbi dolog visszavetítése. Megjegyzendő még, hogy több kommentár utal arra is, hogy a görögben a tevét és a hajókötelet jelentő két szó között egyetlen betű az eltérés. De számomra az erre való utalás inkább már csak valami megfelelési kényszer eredménye, mintha ezt mondanánk: „mindenáron kell valami közérthető magyarázat”. Az ezzel való foglalkozás már itt is hosszúra nyúlt. Bocsánatot kérek, pont erről van szó! Úgy tűnhet, hogy én is felvettem a kesztyűt, pedig a kérdést rövidre kellene zárni, nem érdemes vele ennyit foglalkozni. De ez az eset jó példa arra, hogy komoly teológus-kutatók is rengeteget foglalkoznak azzal, amivel nem is kellene, mert az alapkérdés az, hogyan megy át a teve a tű fokán. Egy kisgyerek mit válaszolna erre? „Sehogy se!” A tanítványok és Jézus is ilyesmire gondoltak, egyértelműen kiderül ez a következő sorokból. „Senki sem üdvözülhet tehát?” - kérdezik ugyanis megrémülve a tanítványok. Jézus válasza: „emberileg lehetetlen, de Istennél nincs lehetetlen”!- para anthropois adynaton (27.v). Jézus tehát éppen a lehetetlent akarta szemléltetni a tű fokán átbújni akaró teve képével. Ha ironikus lehetek, akkor ezt mondanám a magyarázatokról: milyen jó, hogy azért ott vagyunk mi, okos írásmagyarázók, és ha Jézus nem vette volna észre, mi megmutatjuk a kiskaput, mégpedig úgy, hogy tudományos is legyen, meg szívhez szóló is. Jól lehessen róla prédikálni, és az egyszerű nép is értse. Akkor már jobb lenne azt mondani: elfogadjuk, hogy vannak dolgok, amit nem értünk. Itt pedig egy lehetetlen dologról van szó. Intő példa ez arra, hogy nem feltétlenül kell mindent megmagyaráznunk! Néha többet érünk el, ha figyelmesen és alázattal elolvassuk az Igét! Aztán azt, hogy mégis hogyan mehet be a bűnös ember az Isten országába, azaz hogy válik Isten által lehetségessé az, ami emberileg lehetetlen, maga Jézus mutatta meg, amikor megszólította Zákeust, aki gazdag, de bűnös ember volt. Jézus mégis üdvösséget hozott neki is! Ő tényleg letette a terhét, amikor befogadta szívébe Jézust, és azt mondta, hogy visszaadja, amit hamis úton szerzett. így lett a lehetetlen mégis lehetségessé! Legalábbis egy gazdag ember meglelte az Isten országába vezető utat. Az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges! 16 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 4
