Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (2. rész)
Kommentár képesek a jogalkotó szerint felelősen dönteni saját lelkészük személyéről, az az egyházi jogrendszer olyan belső ellentmondását idézi elő, amely a zsinat-presbiteri elvnek a kiüresítését eredményezi, így az egyház alkotmányával és e törvény alapelveivel ellentétes. Ha pedig a törvényalkotó a Bizottságtól a jóhiszemű választói testület megvédését tűzte ki célul a lelkészi szolgálat ellátására adott helyen alkalmatlan lelkésztől, akkor azt a lelkésszé válás folyamatába beépített kontroli- rendszer kialakításával kellett volna megtennie. A lelkészek szolgálatra való alkalmasságát szabályozott körülmények mellett, megfelelő jogorvoslat biztosításával kellene rendezni, amely egyben megoldhatná a már szolgálatba állított és a szolgálatra bármely (szakmai, egészségügyi) okból alkalmatlanná váló lelkész és választói közössége régen várt, de e törvénnyel sem orvosolt problémáját. A választás pályázattal történő lebonyolítását illetően a Bizottság véleményének kikérésére a pályázati határidő letelte után, a jelöltek választhatósága feltételeinek megvizsgálása utáni időben kerülhet sor. Ebben az esetben valameny- nyi pályázót a Bizottság elé kellene vinni, amely bizonyos előszűrést végezne véleménynyilvánítás címén. Erre azonban a törvény későbbi 62. §-a értelmében a presbitérium jogosult, majd a bemutatkozó szolgálatokat követően a választói közösség dönthet a lelkész megválasztásáról. Hangsúlyozva, hogy a Bizottság döntése ebben az esetben sem kötelező, a 62. § alapján a presbitérium a Bizottság által nem javasolt lelkészt is jelöltté nyilváníthatja, ha a pályázata és okiratai alapján a törvényi feltételeknek megfelel. Ez utóbbira a törvény egy további, öttagú, az esperest, két egyházmegyei tanácsost is magában foglaló bizottságot állít fel, amely kizárólag a törvény 30. §-ában előírt feltételeket vizsgálhatja, érdemben nem foglalhat állást a meghívott vagy pályázó lelkész alkalmasságát illetően. A kérdés ezt követően az, miben dönt a törvény 29. §-ával felállított Bizottság. A törvény nem szabályozza ugyanis e bizottság összetételét, döntéshozatalának ellenőrizhető szempontjait, döntésének formáját és a jogorvoslati lehetőségeket sem, így döntése ab ovo önkényesnek minősítendő, hiszen nincsenek törvényben szabályozott viszonyítási paraméterek, amelyekkel a Bizottság véleményének kialakítása összevethető, kontrollálható lenne. 30. § (1) Gyülekezeti lelkészi állásra az a teljes jogú református lelkész választható, aki nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt, büntetlen előéletű, ellene nincs folyamatban sem egyházi fegyelmi, sem világi büntető eljárás, valamint vállalja, hogy megválasztása esetén az állást az adott feltételekkel elfogadja, és meghatározott időn belül betölti. (2) Az egyházkerületi közgyűlés meghatározhat olyan kiemelt egyházközségeket vagy lelkipásztori állásokat, amelyekbe gyülekezeti lelkésszé meghívás vagy pályázat útján csak az választható, aki a választást megelőző legalább 5 éven keresztül lelkészi jellegű szolgálatot teljesített. (3) Amennyiben valaki a gyülekezeti lelkészi állásáról lemondott, vagy megválasztása ellenére azt nem foglalta el, hat éven belül ugyanarra az állásra nem választható. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014I3 77
