Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Busku Anita Andrea látszatvitatását követően az előterjesztés elfogadását. Vagy az áprilisi törvényekhez közelebb álló felfogás lép érvénybe, vagy a függetlenségpártolók értékeinek megóvása érdekében a birodalom tagállamának megfeleltethető megoldás. Az engedmények megadására építő kormányzást gyakorlatilag eszközként ajánlja, e ponton ismét a befolyásolható alattvalók irányításának szükségességét kiemelve, így a kívánt jogok birtoklását a szükséges áldozat metaforája jeleníti meg.41 Jellemző Lonovics argumentációjára az állam és egyház jogkörének szétválasztására való törekvés, ugyanakkor elválaszthatatlanságuk hangsúlyozása. I. Fe- renctől kezdve gyakorlatilag valamennyi királyunk regnálását áldásosnak tekinti, a jozefinizmus és az 1848-1849. évi események azonban egészen az autonómia elfogadásáig juttatták a korábban kizárólag a katolikus állam népszerűsítőjeként nyilatkozó papot.42 Világosan látja, hogy „gyülekezetek, sőt egész népek” hoznak önként áldozatot, netán kénytelen behódolnak jogaik biztosítása érdekében; szavaiban a nagyfokú emberismereten túl a kossuthi kivárást a deáki megegyezéssel felváltó közhangulat briliáns felismerése csillan meg. Lonovics úgy véli, Magyar- ország függetlensége csupán kitaláció, így ezen elmélet fényében nem meglepő, hogy nem magyar királyságról, hanem osztrák monarchiáról beszél, melynek Magyarország csupán egyik, bár fő alkatrésze, s mely ugyan meglehetősen heterogén, mivel „számos különféle fajú, nyelvű s alkotmányul azonban „a közös fejedelem iránti hűségben összeforrt népekből létesült”. Óhatatlanul érvényesülnie kell központosító törekvéseknek a birodalom érdekében, akár a magyar részről sérelmes államadósság és a vámrendszer vállalása árán is, hiszen máskülönben megszűnne az erős birodalom kohéziója: összegez.43 Erőteljesen fogalmazódnak meg dinasztiapárti érzelmei, csak alapos olvasást követően betűzhető ki honunk függetlensége iránti, jóllehet az eszmét gyakorlatilag megvalósíthatatlannak érzékelt vonzalma. Feltűnő ugyanakkor, hogy a jogeljátszás elméletét meg sem említi, amely a Schmerling nevével fémjelezhető centralista abszolutista politika alapelveként az egységes állam kiépítését volt hivatva igazolni; a tézis elhallgatása mögött esetlegesen a kételkedés csírája lappanghat.44 Sőt, a jogfolytonosságot minden bizonnyal megkérdőjelezhetetlennek tartotta, hi41 Lonovics 1862. január 31. 42 Lonovics 1851, 60. Ferenc Józsefet 1851-ben (!) száműzetése helyszínén írt művében Isten által kiválasztott „ifjú fejedelemnek" láttatja, ki azért született, hogy „nagyatyja végohajtását, nagybátyja ájtatos szándokát eszközölje, s midőn egy kézzel az anarchiát legyőzé, a másikkal az egyház hetvenéves lánczait törje szét". Ld. Lonovics 1851, 34-35. A zűrzavar nyilván a szabadságharc által teremtett - polgári és vallási - felbolydulásra vonatkozik, a terminus pedig a jozefinizmust hivatott felidézni. 43 Lonovics 1862. január 31. Vö.„mi soha el nem fogadhatjuk azon nézetet, hogy Magyarország az ausztriai császárságnak provincziája."Fö//raf 1865, 55. 44 Schmerling császári támogatást élvező szavai megfelelően érzékeltetik a (17. századi) Wes- selényi-összeesküvés ürügyén kipattant tan és az 1860. évi jogforrás viszonyát. Somogyi 1981, 164. Lonovics gondolkodásában konfliktusforrás lehetett, hogy sem az uralkodói szándék, sem a konzervatív erők, sem az ország törvényei és hagyományai elleni tiltakozást vagy az azokkal való szembeszegülést nem tartotta elfogadhatónak. 34 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
