Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Béla: A Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye megalakulása 1920-1923-ig
A Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye megalakulása 1920-1923-ig egyházjogi precedenst teremtene, ami alapján az esetlegesen később az egyházmegyékből kiváló egyes gyülekezetek is igényt nyújthatnának be az egyházmegye vagyonának egy részére, ami annak teljes felaprózódásával járna. Az egyházkerületi közgyűlés végül helyt adott Sutka fellebbezésének, és az egyházmegyei közgyűlés határozatát megsemmisítette.78 Ez természetesen azt jelentette, hogy az új kárpátaljai ungi egyházmegye semmilyen formában nem részesült az addigi közös vagyon hasznából. A nagyobb kárt azonban még így is a szlovenszkói ungi egyházmegye szenvedte el a különválással. Ahogyan Czinke püspök az 1923. október 16-17-ei közgyűlés előtt tett püspöki jelentésében kifejti: az ungi egyházmegye legnépesebb tíz gyülekezete hagyta ott az egyházkerületet, összesen kb. 11 000 lélek. A történelmi ungi egyházmegyében 25 000 lélekből 14 000 maradt meg. Ezt, mondta Czinke, csak azon a túlságosan nagy áron akadályozhatták volna meg, hogy a zsinatot és a református egyház egységét Csehszlovákiában „szétrobbantják”. Ezt a felelősséget azonban nem volt hajlandó vállalni.79 Az új egyházmegye beosztása egyébként még megalakulása után is sokáig képlékeny volt. Ahogyan azt Szűcs esperes Czinkéhez intézett levele mutatja, 1923 júniusában már csak 10 gyülekezetből állt. Ungtarnóc és Minaj kategorikusan visszautasították a csatlakozást, Tiszaásvány pedig egy Szlovenszkó és Ruszinszkó közötti határmódosítás következtében kérte újrafelvételét a történelmi ungi egyházmegyébe.80 1923 végén Komjáthy esperesnek Bertók püspökhöz küldött összesített jelentésében a következő adatok szerepelnek: Csongor (lélekszám: 1424, lelkész: Kása Ferdinánd), Eszeny (lélekszám: 1670, lelkész: Szabó István), Kisdobrony (lélekszám: 892, lelkész: Kinizsi Nagy Sándor), Kisgejőcz (lélekszám: 470, lelkész: Gesztelyi Nagy Sándor), Korláthelmecz (lélekszám: 284, lelkész: Gesztelyi Nagy Sándor), Nagy- dobrony (az adatok hiányoznak), Nagygejőcz (lélekszám: 670, lelkész: Komjáthy István), Szalóka (lélekszám: 791, lelkész: Barkaszy Károly), Tiszaágtelek (lélekszám: 580, lelkész: Györke Endre), Ungvár (lélekszám: 670, lelkész: Komjáthy Gábor).81 Ez a beosztás a későbbiekben változhatott ugyan a ruszinszkóban lévő, de még a történelmi ungi egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek helyzetétől és hozzáállásától függően, gyarapodhatott, vagy fogyhatott a gyülekezetek száma, A Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye létezését azonban már nem lehetett kétségbe vonni. Ez az állapot állt fenn egészen 1939 márciusáig, amikor Magyarország visszafoglalta Kárpátalja területét egészen a lengyel határig. Ezután ugyanis a Kárpátaljai Református Egyházkerületet, és benne a Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegyét feloszlatták, és a gyülekezeteket a Trianon előtti egyházi főhatóságuk 78 TiREL PF-2. 391/1923., Kivonat a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlésének jegyzőkönyvéből, 1923.10.16. 79 SzTREKJ 1923. 10.16-17., p. 15. 80 TiREL PF-2.400/1923., Szűcs István levele Czinke Istvánhoz, 1923.06.01. 81 TtREL 1.22. a. 1.103/1923., Összesítő kimutatás a Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye kebelébe tartozó református egyházak statisztikai adataiból. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014|2 105
