Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Béla: A Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye megalakulása 1920-1923-ig
Harsányi Béla vasutat. Ennek következtében a pálya keleti oldalán fekvő három falut - Kisrát, Nagyrát és Tiszaásvány - is Szlovákiához csatolták. A későbbiekben ez az eredetileg ideiglenesnek szánt határ lett Ruszinszkó nyugati határa. Az ekkori Podkarpat- ska Rus területe 12 694 km^, amelyen 606 568 lakos élt, népsűrűsége 48 fő/km^.8 Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Ung vármegye területe 3230 km^, népessége 145 170 fő. Ebből 27,7% magyar, 5% német, 24,2% szlovák, 42,1% ruszin. A vallási megoszlást figyelembe véve 20% római katolikus, 58,3% görög-katolikus, 12,9% református, 8,5% izraelita. A vármegye hat járásra tagolódott: a Perecsenyi, a Nagybereznai, a Nagykaposi, a Szerednyei, a Szobránci, és az Ungvári járásra. A magyarok elsősorban a megye déli részén, Ungváron, az Ungvári és a Nagykaposi járásban éltek.9 Az Ungi Református Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek ebben a korszakban a teljesség igénye nélkül: Bajánháza, Bező, Bés, Botfalva, Csap, Csicser, Csongor, Eszeny, Felsőrőcse, Gálocs, Iske, Jenke, Kisdob- rony, Kisgejőc, Kisrát, Korláthelmec, Minaj, Mogyorósmokcsa, Mokcsakerész, Nagydobrony, Nagygejőc, Nagykapos, Nagymihály, Nagyszelmenc, Nagyszeretva, Palágy, Palló, Pályin, Sárosmező, Solymos, Szalóka, Szirénfalva, Szűrte, Tiszaágte- lek Tiszaásvány, Tiszasalamon, Ungcseppely, Ungnyarád, Ungpinkóc, Ungtarnóc, Ungvár, Vaján, Vajkóc, Vámoslucska, Veskóc, Zahar.10 Ezeken kívül még több leány- és missziói egyházközség tartozott az egyházmegyéhez. Ezek a gyülekezetek bár teljes egészében Csehszlovákia fennhatósága alá kerültek, mégis kettéváltak, mert a Ruszinszkó autonóm területet Szlovenszkótól elválasztó határ két teljességgel különálló állami közigazgatás alá vonta őket, és ez különösen a Ruszinszkóhoz tartozó gyülekezeteket hozta hátrányos helyzetbe, mivel egyházi főhatóságuk teljességgel más területi adminisztrációhoz és közigazgatáshoz tartozott, mint ők. Ennek az állapotnak negatív következményeit pedig igen hamar megtapasztalták. Komjáthy Gábor, ungvári lelkész, már az 1920. október 12-i közgyűlésen hangot adott a gyülekezetek és lelkészek panaszának, miszerint az itteni gyülekezetektől megvonták az állami támogatásokat, holott a többi felekezetek gyülekezetei megkapták azt. Komjáthy javasolta, hogy memorandumot intézzenek ez ügyben a külföldi protestáns egyházakhoz. A közgyűlés erre reagálva határozatot hozott, miszerint a memorandum megírását későbbi lehetséges jogorvoslati eszközként tekinti, és első lépésben Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez fordulnak, kérve az állami járandóságok kiutalását.11 Komjáthy és a ruszinszkói lelkészek számára azonban ez a megoldás nem lehetett megnyugtató, hiszen a szlovenszkói minisztertől ők hiába várták államsegélyük kiutalását. Talán itt fogalmazódott meg bennük, de bizonyosan itt erősödött meg az felismerés, hogy állami közigazgatási 8 Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján I., i.m., pp. 138-139. 9 Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján I., i.m., pp. 39-40. 10 Ugrai János (szerk.): ATiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei - A kezdetektől a Millenniumig - Adattár, Készült a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakkollégiumának támogatásával, Sárospatak - Tiszaújváros, 2005., pp. 178-204. 11 Az Ungi Református Egyházmegye Közgyűlésének jegyzőkönyve (következőkben: UREKJ) 1920. 10. 12., 5. pont 92 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 2
