Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár Az egységes lelkészképesítésről szóló szabályrendelet rendelkezéseinek és az e törvény 6. §-a rendelkezéseinek összevetése alapján azonban a helyes következtetés az, hogy a fenti hat Kárpát-medencei református felsőoktatási intézményben szerzett diplomát nem kell honosíttatni az e törvény 6. §-a szerinti elismerés okán, csak a más külföldi református felsőoktatási intézményben megszerzett lelkészi diplomát. Kérdés lehet, hogy a református felsőoktatási intézményen csak a kálvini irányzatú református jelleget kell-e érteni, vagy a lutheránus református jelleg is idetartozónak tekinthető, tehát az Evangélikus Hittudományi Egyetemen szerzett diploma is elfogadható-e. A korábbi törvényi szabályozás áttérés esetén külön eljárásban tette lehetővé a papi vizsga letételét, erről a hatályos törvény már nem rendelkezik. így az általunk helyesnek tartott álláspont szerint a református jelleg szűkén értelmezendő, így csak a kálvini irányzatú református felsőoktatási intézményben szerzett diploma alapján lehet esetleges honosítást követően egységes lelkészképesítő vizsgát tenni. A lelkészi képesítés 7. § 6. pontja által értelmezett eljárás alapján dönt az Egységes Lelkészképesítő Bizottság (ELB) arról, hogy a jelölt a lelkészi szolgálat ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel és készségekkel rendelkezve alkalmas-e lelkészi szolgálatra. Pozitív vélemény esetén az ELB igazolást állít ki, amely feltétele a lelkészszentelési eljárás megkezdésének. c, A felszentelés A felszentelés bibliai alapjait az lKor 12;1-31. az Ef 4,11., a felszentelés feltételeit és módját pedig az lTim 3,10 és az ApCsel 6,6 és a 13,3 adja. Egyházjogi szempontból ez utóbbiakat kell kiemelnünk. A protestáns egyházakban, így a Magyarországi Református Egyházban is a lelkészi szolgálatnak a belső és külső elhíváson (vocatio interna, vocatio externa) kell alapulnia. Az egyházjog területére tartozó vocatio externa azonban nem csak egy formális jogi aktus, hanem a jelöltségből a lelkésszé válás folyamatának több szakaszból álló, most már jogilag részletesen szabályozott része, melynek során a jelölt külső elhívásával kapcsolatos eljárás tovább folytatódik. Önmagában az ELB igazolása nem ad ugyanis alanyi jogot a jelöltnek arra, hogy fel is szenteljék. A felszentelésének a 7. § 7. pontja alapján feltétele az adott egyházkerület közgyűlésének a határozata. E határozat- hozatal során az adott egyházkerület jogosult és egyben köteles is vizsgálni az ELB által megvizsgált feltételein túl, hogy a jelölt testi, lelki adottságai, életvitele, eddig tanúsított egyházi és világi életbeli magatartása, emberi tulajdonságai megfelelnek-e a keresztyén erkölcsi követelményeknek vagy sem. Mindezek ugyanis további, elengedhetetlen feltételei annak, hogy a jelölt felszentelésben részesüljön. A felszentelésnek ugyanis nincsen ellenaktusa, legfeljebb a felszentelés által jelentett egyházi áldással kísért megbízás vonható meg fegyelmi úton. A felszentelt lelkész akár szolgálatba áll, akár nem, az Egyház hivatalos tagjának tekintendő, olyannak, akinek viselkedése, magatartása, életvitele tükrözi az őt felhatalmazó jogilag szerSárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 2 87
