Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár 4. A lelkészi szolgálat legfontosabb területei: az ige hirdetése, sákramentumok kiszolgáltatása, hitéleti alkalmak megtartása, a konfirmáció, az esketés és a temetés (szimbolikus és kazuális szolgálatok), egyházi anyakönyvek vezetése, tanítói, diakóniai, missziói, kulturális és egyházi igazgatási tevékenységek végzése. A lelkész mint az egyház szolgálatában álló személy értelemszerűen az egyház feladatait látja el. A törvény felsorolja mindazokat a szakrális, szimbolikus és kazuális szolgálatokat, amelyeket a lelkésznek a hivatása gyakorlása során el kell látnia. 5. Lelkészi jellegű szolgálat: a tanítói, diakóniai, missziói, kulturális és közegyházi igazgatási tevékenységek végzése, amennyiben az egyébként nem lelkészi képesítésű személy által elvégezhető feladatot református lelkészi képesítéssel rendelkező személy végzi egyházi felhatalmazás alapján. Az egyházban az egyház feladatainak ellátásban a lelkészeknek és a nem lelkész egyháztagoknak - ahogyan a 2. § (2) bekezdésében írt alapelvnél kifejtésre került - közös kötelezettségei vannak, így az egyház feladatainak ellátásában jelentős szerepet vállalnak a nem lelkész egyháztagok is, így a tanítói, diakóniai, missziói, kulturális és közegyházi igazgatási tevékenységekben önálló szerepük van. Mindezeket a feladatokat - kivéve természetesen azokat, amelyeket a törvény a lelkészek számára nem tesz lehetővé - lelkészek is elláthatják. A 2011. évi I. törvénnyel módosított 1996. évi I. törvény, a Magyarországi Református Egyház választójogi törvény 4. § (3) bekezdése értelmében presbiteri tisztségre lelkészi jellegű személy nem jelölhető, következésképpen nem is választható. A lelkészek által is ellátható feladatokat, tisztségeket a törvény lelkészi jellegű szolgálatnak tekinti azon okból, hogy a nem lelkészek által ellátandó feladatokat lelkészek látják el. Ezáltal kívánja megkülönböztetni a lelkészi feladatoktól, amelyeket csak lelkészek gyakorolhatnak. 6. Lelkészi képesítés: Az Egységes Lelkészképesítő Bizottság döntése arról, hogy a jelölt a lelkészi szolgálat ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel és készségekkel rendelkezve a lelkészi szolgálatra alkalmas. Erről az Egységes Lelkészképesítő Bizottság igazolást állít ki, melynek alapján a jelölt lelkésszé szentelhető. A lelkésszé válás folyamatának jelentős állomása a lelkészi képesítés megszerzése. A teológus-lelkész diplomát adó felsőoktatási intézmények csak a lelkészi képesítés elméleti és csak kismértékben gyakorlati ismereteinek elsajátítását igazolják. A MRE-ban lelkésszé azonban csak az válhat, aki az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati ismereteket is elsajátítja, s bizonyságot tesz az ELB előtt a lelSárospataki Füzetek 18. évfolyam 201412 77
