Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár azokba ne helyezzük.“8 így mi is csak azokat a törvényeket tarthatjuk helyesnek, amelyek Isten tekintélyén alapulnak, részben pedig a Szentírásból vannak elvonva és így teljesen isteniek, s amelyeket úgy alkalmazunk, hogy azok az Egyház építését szolgálják, ahogyan azt az Egyház haszna megkívánja. “De hogy mi árt vagy épít, azt legjobban a szeretet tudja megítélni: s ha eltűrjük azt, hogy ez legyen a vezetőnk, akkor mindenek jó rendben lesznek.“9 Az Egyházban lelkészi szolgálatot vállaló lelkész - mint a Heidelbergi Káté 32. kérdésére adott válaszunk szerinti minden keresztyén ember - Krisztus hármas tisztségének (király, pap és próféta) aktív részeseként önként vállalja ezt a szolgálatot, s önként veti alá magát a Szentírás és az azon alapuló egyházi jogszabályok hatályának. Elfogadja és magára nézve kötelezőnek ismeri el, még abban az esetben is, ha ezek a szabályok korlátozzák az ő szabadságát, a világi életben elismert alapvető emberi és polgári jogait (ilyen lehet a házasságkötés szabadságának korlátozása, a vallásszabadság korlátozása stb.). Ez az alávetettsége önkéntes, mert Istent követni nem jelent kényszerítést, hiszen „[...] senki magát önként és szívesen Isten szolgálata alá nem adja, csak aki megízlelvén az ő atyai szeretetét, viszont az ő szeretetére és szolgálatára indíttatott.“10 Alávetése tehát Isten akaratának és az elhívásban kifejezésre jutott kívánságának szabad és önkéntes.11 Mindez azonban azt is jelenti, hogy ha a lelkész úgy látja, hogy ezt a kötelmet bármely okból a továbbiakban vállalni nem tudja vagy nem akarja, arról szabadon lemondhat, leteheti tisztségét, elhagyhatja egyházát. Amíg azonban szolgálni kívánja, életét alapvetően e szabályok fogják meghatározni, mégpedig annak a szellemében, hogy egyedül Krisztus uralja és vezeti ezt az egyházat, a benne szolgálóknak (ministri) a már hivatkozottak szerinti kölcsönös szeretet jegyében, a Krisztusban részesülő többi keresztyénnel együtt kell ellátniuk a prófétai, királyi és papi feladataikat. A lelkészeknek ezen túlmenően be kell tartanuk Magyarország Alaptörvényének rendelkezéseit és az azon alapuló állami jogszabályokat is. Az állam erre kötelezi a területén élő valamennyi magyar, nem magyar állampolgárt s a hontalanokat is. Egyházalkotmányi törvényünk 3. §-a alapján az MRE az Alaptörvény rendelkezéseit tudomásul veszi, mert ez feltétele az Egyház állami, bevett egyházként történő elismerésének. Abban az esetben, ha a lelkész Isten iránti szabad engedelmessége, az egyedül szuverén Istennek felajánlott feltétlen engedelmessége és az egyébként legitim, de az isteni szuverenitáshoz képest időleges és viszonylagos autoritást jelentő állam és legitim állami szervek által közvetített elvárások teljesítése esetén - a Róm 13,1-re is figyelemmel - a lelkészeknek szabad mozgásterük van abban, hogy részt vállalnak-e politikai feladatokban akár az állami rend támogatása, fenntartása, akár annak megjavítása, megváltoztatása, tiltakozások megfogalmazása stb. területén. Ezt a lelkésznek a lelkiismerete alapján kell eldöntenie, de mindenképpen a szuverén Isten mint viszonyítási pont alapján. 8 Ins IV.10.27. 9 Ins IV.10.30. 10 Ins 1.5.3. 11 Ins 111.20.40. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201412 65
