Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - † Zergi Gábor - A. Molnár Ferenc: Zergi Gábor Finnországban maradt énekeskönyvének nyomában
t Zergi Gábor - A. Molnár Ferenc a szemem egy fekete könyvön. Kinyitottam, s láttam, hogy az az 1939-ben Jugoszláviában kiadott magyar református énekeskönyv, amely Szenei Molnárnak mind a százötven zsoltárfordítását hiánytalanul tartalmazza. Még jobban megörültem és meglepődtem azonban az egyetemi intézeti pecsétek felett olvasható névbeírásnak: „Zergi Gábor theologus 1943.III. 26.”. Zergi Gábort ugyanis az egyházi sajtóból ismertem, egy-két írását is olvastam, s tudtam, hogy az egyik lánya a debreceni egyetemen a finnugor szakot is elvégezte. (Ekkor én az ELTE-n tanítottam, bár rendszeresen hazajártam Debrecenbe.) Úgyhogy rögtön le is xeroxoztam az énekeskönyv előlapját és belső címlapját. (E cikkben pedig mellékletként le is közlöm.) A helsinki magyar nyelvű protestáns istentisztelet decemberben lehetett, és sajátos módon történt. Mint ritka alkalomra, egyfajta magyar találkozóra is, más helyekről szintén jöttek finnországi magyarok, és például katolikusok és zsidók is. (Ők nem vettek úrvacsorát.) A padokban pedig a nyugati magyarságnak szánt protestáns, talán Németországban nyomtatott énekeskönyvek voltak. Molnár-Veress Pál prédikált, aki református papi öltözetet viselt, s úrvacsoránál ő osztotta a bort. Az alppilai evangélikus templom lelkésze, Heikki Ahonen pedig ostyát (a finnek legtöbbje evangélikus). Ezek vételénél viszont nem térdeltünk le, mint a (finn) evangélikusoknál szokás. Heikki Ahonen Magyarországon ösztöndíjas volt, jól beszél magyarul. A Finn és a Magyar Evangélikus Egyház között ugyanis az 1920-as évek óta jó kapcsolat, rendszeres ösztöndíjas csere is van, egy ideje pedig testvérgyülekezetek is alakultak. Az istentisztelet utáni teázáson aztán beszélgettünk, elsősorban a két felvidéki református teológus, egy fiú és egy lány mutatkozott be, illetve tartott igemagyarázatot, s magam is elmondtam az előadásom.1 Azután Molnár-Veress Pál és a legátusok (ők kapták a perselypénzt) indultak is a kikötőbe, onnan pedig Észtországba, Tallinnba, az ottani magyarokhoz. - Kis kitérőként megjegyzem, hogy azóta Finnországban is viszonylag több magyar él, s rövidebb időre, átmeneti munkavégzésre szintén többen mennek ki, ezért megszervezték és bejegyeztették a Finnországi Magyar Keresztény Közösséget (Suomen unkarilainen kristillinen yhteisö ry), „amely ökumenikus [ebbe a katolikusok is beleértetnek ] alapokon szerveződött barátságos magyarok csoportja”. Ők immár minden hónap első vasárnapján 11 órakor rendszeresen tartanak magyar nyelvű istentiszteletet Helsin1 Főleg a Hymnus első két sorának („Isten, áldd meg a magyart | Jó kedvvel, bőséggel,") a magyarázatával foglalkozott, s azt vetette fel, hogy itt a jó kedvvel 'kegyesen', a bőséggel pedig 'bőven'értelmű (is) lehet. Kölcsey ugyanis a Hymnusban mintegy visszahelyezi magát„a magyar nép zivataros századaiba”, s egy reformáció korabeli költő prédikátori-biblikus hangján szól. S különösen a régi protestáns egyházi nyelvben a jó kedv gyakran 'kegyelem', a bőséggel pedig 'bőven'értei mű. Az előadás cikként („Jól értjük-e a Himnusz első sorait?") - esetenként némileg kiegészítve - aztán több helyen is megjelent, pl. az Új Kévében (1998/2: 9-10) is, innen vette át a Partiumi Közlöny (1998/11:7), de Id. még pl. Élet és Irodalom 1997.aug. 15. és in: A. Molnár: Anyanyelv, vallás, művelődés. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, 1999:18-28. Ezt egyébként újságcikként még jóval finnországi utam előtt először a Magyar Nemzetnek küldtem el, de - bár a rovatvezető ígérte a megjelentetést - ez végül is elmaradt. A magyarázatot tudományos és egyházi körökben többnyire elfogadták vagy valószínűnek tartották, de a hagyományos értelmezést is föl lehet tenni, szerintem sem lehet kizárni. 32 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 2
