Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Nagyné Füle Tímea: Amikor a Lélek velünk van 4Móz 11,24-29
Amikor a Lélek velünk van 4Móz 11,24-29 rozott viszonya az emberhez. Pünkösd tehát: Krisztustól az ember felé. A Lélekkel átjárt közösség jellegzetessége pedig, hogy minden Jézus Krisztusról szóló vallomás. Nem tehetem, hogy ne hirdessem pünkösdkor is, hogy nem bűnközpontú és nem kegyelemközpontú gondolkodásról és igehirdetésről szól a Szentírás, hanem Krisztus-központúról, mert az Ő keresztjében együtt van Isten ítélete és Isten felmentő kegyelme. Ennek megértése az, amikor a Lélek velünk van. 2. Amikor a Lélek velünk van, felelősséget ébreszt bennünk A Lélek nélküli gyülekezetnek híre van: bajok vannak, veszekednek, széthúznak, bántanak, megítélnek. Jól illusztrálja ezt Eldád és Médád esete, akik a táborban prófétáinak. Józsué megpróbálja betiltani, de Mózes tudja, hogy nem lehet Isten Szendéikét kisajátítani, tetszés szerint osztogatni, mert Istennek ez szuverén joga. Józsuét ugyanaz a szűkkeblű, féltékeny indulat keríti hatalmába, amely később az újszövetségi tanítványokat is, amikor el akarták némítani a Jézus nevében gyógyító ördögűzőt, mert nem őket követi (Mk 9,38-39; Lk 9,49-50), majd pedig meny- nyei tűzzel kívánják felégetni a samáriai a falut (Lk 9,51-56). A Lelket nem lehet megoltani, nem lehet arrogáns módon kisajátítani. Isten Lelke bárhol és bármikor munkálkodhat. A Lélek fú, ahová akar. Számos önkéntes Józsué van gyülekezeteinkben, akik summás ítéletet hoznak mindenről, ami nem megszokott, ami nem tradicionális, ami még ismeretlen. A szűkkeblűség, a kicsinyes bosszúállás csak egy felelőtlen, önző gyülekezet sajátja. Jézus szavait tartsuk szemünk előtt: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek...” (Jn 15,16). Amikor a Szentlélek által eljutunk ennek tudatára, akkor rádöbbenünk, hogy milyen nagy is a mi felelősségünk úgy is, mint Krisztus követőinek, és úgy is, mint gyülekezetnek. Meg kell látnunk és tapasztalnunk, hogy Isten Lelke megosztja az egymás mellett élő emberek között a felelősséget és a feladatokat. A kérdés pedig az, hogy jelen vannak-e azok ebben a világban - abban a világban, ahol a gazdasági-szociális válság mellett ott az erkölcsi válság is, az emberi élet belső megszegényedése, a belső források kiapadása, az önzés, a féltékeny indulat, ami ott volt a mózesi korban is -, akik a keresztyén felelősség tudatával rendelkeznek. Mert felelősségünk van egyéni és gyülekezeti életünket illetően egyaránt! Nem elégedhetünk meg a puszta létünkkel, a langyos egyformaságunkkal. De vigyázzunk, mert ha mindig elégedetlenek vagyunk, miközben előttünk az eledel, úgy járhatunk, mint Izrael népe: már fogai között volt a hús, de még mindig vágyakoztak vissza Egyiptom földjére, és a Kibrót-Taavában (jelen- tése:„vágyakozás temető”), amely a sok rossz példát adó, felelőtlenül lázító ember sírhelye, eltemették a telhetetlen népet. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 12 7
