Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Endre József: A tegnap és a holnap könyvtára
A tegnap és a holnap könyvtára mítógépeinek mennyiségét több mint 10 millióról több mint 400 millióra emelte. Magyarországon a háztartások 30-40 %-ában található számítógép, és a lakosság negyede internethasználó, közülük a tizenéveseink 90 %-a. Ha korcsoportonként vizsgálódunk, azt látjuk, hogy a legfiatalabbak - elemi iskolások - már maroktelefonnal a zsebükben, laptoppal a táskájukban, adatrúddal a nyakukban járnak, s a hagyományos könyvtárba feltehetően csak valamilyen kötelező program keretében vagy éppen internetezésért tévednek be. Azok a próbálkozások, melyek a hagyományos könyvtár szolgáltatási színvonalának emelésével, az intézmény reklámozásával, közönséget csábító programokkal vagy egyéb „túlélési trükkökkel” kísérleteztek, nem jártak sikerrel. Az információs társadalom felé haladva a kulturális szféra egésze elmozdul. A tanár már nem egyedüli közvetítője a tudásnak: hallgatói nála több forrást is elérhetnek a tárgyalt anyag kapcsán. A tanár szerepe az információhasználat segítésében és a kritikai gondolkodás képességének elsajátíttatásában kap hangsúlyt. Az olvasási kultúra védelme azonban a könyvtár hivatásához szervesen hozzátartozik. „De captu lectoris habent sua fata libelli”.3 A könyv sorsát az olvasó befogadása határozza meg, mert az olvasó kelti életre. Az elmélyült, értő olvasás során beleéljük magunkat a szereplők helyzetébe, fantáziánkkal építjük föl azt a világot, amit a szerző megálmodott. Ezek gondolati műveletek, amik nélkül az olvasás értelmetlen. Gazdagítják fogékonyságunkat, élet-ismeretünket, fejlesztik az empátia-, szeretet-képességeinket, mert a tartalmas olvasás: alkotó munka. Ehhez képest a tv-ből készen kapjuk azokat a képsorokat, amiknek a befogadásához nem szükséges ilyen kreatív, szellemi tevékenység. A számítógépen való böngészés, az adathalászat fárasztó robotolás, az elmélyült olvasás pedig alkotás: a kettő nem sorolható ugyanabba a kategóriába. Mint tudjuk, diplomásán is lehet valaki szellemi analfabéta. Aki nem olvas könyvet, lényegében ugyanott tart, mint az, aki nem tud olvasni. Az elektronikus könyvtár virtuális világába nem feltétlenül fér bele a klasszikus irodalmi műveltség, ezért beszélnek napjainkban a hagyományos irodalom esetleges haláláról az információs társadalom viszonyai között. De bárhogyan alakuljon a könyvtár jövőképe, az egyetemes és magyar irodalmi műveltség megszerzése vagy elvesztése a mindenkori könyvtár felelőssége marad. A könyvtár haladását az információs szupersztrádán a további technikai fejlődés, a gazdasági folyamatok, szakmai és politikai döntések szabják majd meg, és az információs társadalomban szocializálódó gyermekek, a „digitális bennszülöttek” fogják élvezni az előnyeit és elszenvedni a hátrányait. Azoknak azonban, akik inkább a hagyományos könyvtárhoz kötődnek, vannak szakmai, történelmi tapasztalataik, és kötelességük az, hogy rámutassanak napjaink technikai haladásának kétarcúságára. A nagy szavak és még nagyobb ígéretek, valamint a hétköznapi gyakorlat diszkrepanciája ugyanis igen szembeötlő. Az információs társadalom megálmodott feltételei sehol sem valósultak meg maradéktalanul. Az elvek, melyek szerint 3 Terentianus Maurus római költő megfogalmazása a II. századból. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 20141 1 183
