Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pásztor Gyul: "... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, ..." Az Ef 4,11 - 13 gyakorlati teológiai konzekvenciái
„. hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére,.. presbiter bizonyságtétele. Mindezek mellett mégis azt tartom a legjobbnak, ha ezt a felkészülést a saját lelkészével csinálhatja végig a presbitérium. Ezt nemcsak az egymás megismerése miatt tartom fontosnak, hanem azért is, mert közös a feladatuk és a felelősségük. Ilyen módon ezek az alkalmak a hitben és a szolgálatban való - a szó legjobb értelmében vett - közös küzdelemmé válhatnak. Ezt egészíthetik aztán ki az egymás hite és tapasztalata általi épülés lehetőségével a különböző presbiteri konferenciák. Hisszük, hogy a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Presbiteri és Gyülekezeti-munkás Népfőiskolájának tanfolyamai is ebben szolgálhatnak hathatós mintával és szakmai háttérrel. Ha az ezen résztvevők jól használják az itt szerzett ismereteiket, akkor azt nemcsak a saját szolgálatukban kamatoztathatják, hanem társaik között is sóvá és kovásszá lehetnek. Ha a tanítókat a teológia oktatóira is értelmezzük - márpedig hogyan tudnánk ezt másképpen tenni -, akkor az Ef 4,11-13 értelmében a szentek felkészítésének ez a része is megkerülhetetlen feladatuk és felelősségük. Fontos a felkészítés során az is, hogy ne egyszerűen betanítsunk valamit. Nagy a kísértése, hogy ebből nem Isten Leikétől vezetett szolgálat lesz. Megszívlelendő Püski Lajos tanácsa, aki azt írja: „Világossá kell tennünk, a későbbi bajok megelőzése érdekében is, hogy mi a szereplés és mi a szolgálat, mert a kettő között sok hasonlóság, de lényegi különbség is van. A sok hasonlóság között a lényegi különbség a lelkiségben van! Minden szolgálat szereplés is, de nem minden szereplés szolgálat! Legyünk készek az egymást építő szolgálatra, és támogassuk az így szolgálókat."11 Ugyancsak ő hívja fel a figyelmet arra, hogy mennyire félrevezető, ha a presbiterek küldetésének súlypontját az Egyházi Törvénykönyv presbiterek feladatait tartalmazó felsorolása alapján jelöljük ki. Itt ugyanis a „felsorolt 10 feladat közül 8 jogi, szervezeti és pénzügyi természetű, s csak egy missziói és egy a diakóniai jellegű.”12 Hiba lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a presbiternek csak kis mértékben (20 %-ban) van a gyülekezetben missziói-diakóniai felelőssége. Éppen ellenkezőleg, minden más is ezt a célt kell, hogy szolgálja. Mert szolgálatuk abban az összefüggésben áll, amelyben Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Másfelől pedig maguk is arra hívattak, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálat végzésére. S ha Isten ezt akarja, akkor a presbiternek is ezt kell akarnia, ezen kell a maga eszközeivel céltudatosan fáradoznia. Ha a felkészítés és felkészülés a gyülekezeten belül történik, talán még természetesebb lesz a presbiterek (és a gyülekezeti tagok) szolgálatba való bevonása. Nagy hiba lenne dologtalanokat vagy munkanélkülieket képezni. Sokszor nem egyszerű személyre szabottan megtalálni azt a feladatot, amire az illető elhívást kapott és (már) el is tud végezni. Viszont ezt meg nem találni és rá nem bízni még nagyobb felelőtlenség. K. Douglass ezzel kapcsolatosan azt írja: „A gyülekezet vezetésének egyik legfontosabb feladata, hozzásegíteni az embereket ahhoz, 11 Püski Lajos: i.m. 107. o. 12 Püski Lajos: i.m. 114. o. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2014 | 1 175
