Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Károlyi Bibliánk új kiadása elé
Fekete Csaba lapálylyá teszel ítélénk a mi lapállyá teszesz ítélők amely Zak 4,7 Jn 3,2 ITes 3,1 lPét 1,7 Vannak tehát jócskán következetlenségek is az 1908-as (1912-es) változatban. Ilyen az a tipográfiai megoldás, hogy - versszedés szerint - minden sort nagybetűvel kezdve tördelik az Anna énekét (lSám 2,1-10) és a Debóra énekét (Bír 5), valamint Dávid hálaadását (2Sám 22,2-51). Azonban prózaszedéssel találjuk a Biblia összes többi költői szövegét, így Mózes énekét (5Móz 32-33. rész), vagy az említett hálaadó éneket, amely a Zsoltárok könyvének 18. fejezete. Ugyanígy mindenütt prózaként a próféták, az evangéliumok hasonlóan költői részeit, vagy a Filippi levél Krisztus-himnuszát. Később is elég eldöntenünk, hogy változtas- sunk-e ezen a tördelési beidegződésen, és legalább a Zsoltárok könyvében kivételesen módosítsuk-e az alapul vett kiadás (kiadások) tördelését? Példázzuk azt is, hogy számíthatunk néhol helyesbítésre váró megoldásokra. A ciklágiakat kiszabadította Dávid (lSám 30), majd következett a zsákmány elosztása. „Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Dáviddal” (30,22), nem akart részt juttatni azoknak, akik fáradságuk miatt a Be- szór-pataknál maradtak. 1908-ban ez a vers másról tudósít. „Minthogy mind a gonosz emberek és Beliál emberei nem jöttek el velünk, semmit ne adjunk nékik a zsákmányból...” Ez bizony félreértése a hébernek. Dávid csapatában voltak Béliál emberei, (ttvob cSn -im □»ánxnü). A hibát vagy javítanunk kell, és csak jegyzetben meghagynunk a hibás fordítást, vagy meghagyhatjuk a szöveget változatlanul is, de akkor viszont jegyzetben meg kell mondanunk, hogy ez félreértés. Bonyolítja a helyzetet, hogy 1975 óta nem szokás meghagyni a fordításban a Béliál nevet, sok példa van erre modern fordításokban. Többnyire ezt találjuk 1908-ban is néhány kivétellel. Kérdéses, hogy valóban ezt kell követnünk. Több jele van annak is, hogy személynévként kell valóban értenünk, például mikor az Újszövetség Krisztus ellenlábasaként említi Beliált (2Kor 6,15). Anna viselkedését félreértette a főpap, bizonygatnia kell, hogy nem Béliál leánya (lSám 1,16), bjpbaTO azaz nem léha és elvetemült asszonynép. Az 1908-as Éli fiait nevezi még Beliál fiainak. Szintén Béliál fiainak nevezi a lévita ágyasával erőszakoskodó gibeai elvetemülteket (Bír 19,22; 20,15). Béliál fiai gyűltek Jeroboámhoz is (2Krón 13,7). Ellenben a szó többi előfordulását különféleképpen fordítják (semmirekellő, haszontalan, istentelen). Simei Dávidot is Béliál fiának mondja, de ez nem tűnik ki a fordításból, igaz, a ’75-ös fordításból sem. Náhumnál (1,11), ahol pedig szintén személynévre gyanakodhatunk, és az összes többi helyen hol semmirevaló, például Jóbnál, ahol ezt a királynak mondják (34,18). Valamiért ugyanez a szó Nábálra vonatkoztatva kegyetlen, máshol kaján (lSám 10,27). Vitatták a világháború után Szenei Molnár zsoltárfordítását is, erre utal Karácsony Sándor kiadása (MEKDESz 1948). Kétség156 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 I 1
