Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Károlyi Bibliánk új kiadása elé

Fekete Csaba lapálylyá teszel ítélénk a mi lapállyá teszesz ítélők amely Zak 4,7 Jn 3,2 ITes 3,1 lPét 1,7 Vannak tehát jócskán következetlenségek is az 1908-as (1912-es) változatban. Ilyen az a tipográfiai megoldás, hogy - versszedés szerint - minden sort nagy­betűvel kezdve tördelik az Anna énekét (lSám 2,1-10) és a Debóra énekét (Bír 5), valamint Dávid hálaadását (2Sám 22,2-51). Azonban prózaszedéssel találjuk a Biblia összes többi költői szövegét, így Mózes énekét (5Móz 32-33. rész), vagy az említett hálaadó éneket, amely a Zsoltárok könyvének 18. fejezete. Ugyanígy mindenütt prózaként a próféták, az evangéliumok hasonlóan költői részeit, vagy a Filippi levél Krisztus-himnuszát. Később is elég eldöntenünk, hogy változtas- sunk-e ezen a tördelési beidegződésen, és legalább a Zsoltárok könyvében kivéte­lesen módosítsuk-e az alapul vett kiadás (kiadások) tördelését? Példázzuk azt is, hogy számíthatunk néhol helyesbítésre váró megoldásokra. A ciklágiakat kiszabadította Dávid (lSám 30), majd következett a zsákmány el­osztása. „Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Dáviddal” (30,22), nem akart részt juttatni azoknak, akik fáradságuk miatt a Be- szór-pataknál maradtak. 1908-ban ez a vers másról tudósít. „Minthogy mind a gonosz emberek és Beliál emberei nem jöttek el velünk, semmit ne adjunk nékik a zsákmányból...” Ez bizony félreértése a hébernek. Dávid csapatában voltak Béliál emberei, (ttvob cSn -im □»ánxnü). A hibát vagy javítanunk kell, és csak jegyzetben meghagynunk a hibás fordítást, vagy meghagyhatjuk a szöveget változatlanul is, de akkor viszont jegyzetben meg kell mondanunk, hogy ez félreértés. Bonyolítja a helyzetet, hogy 1975 óta nem szokás meghagyni a fordításban a Béliál nevet, sok példa van erre modern fordításokban. Többnyire ezt találjuk 1908-ban is néhány kivétellel. Kérdéses, hogy valóban ezt kell követnünk. Több jele van annak is, hogy személynévként kell valóban értenünk, például mikor az Újszövetség Krisztus el­lenlábasaként említi Beliált (2Kor 6,15). Anna viselkedését félreértette a főpap, bizonygatnia kell, hogy nem Béliál leánya (lSám 1,16), bjpbaTO azaz nem léha és elvetemült asszonynép. Az 1908-as Éli fiait nevezi még Beliál fiainak. Szintén Béliál fiainak nevezi a lévita ágyasával erőszakoskodó gibeai elvetemülteket (Bír 19,22; 20,15). Béliál fiai gyűltek Jeroboámhoz is (2Krón 13,7). Ellenben a szó töb­bi előfordulását különféleképpen fordítják (semmirekellő, haszontalan, istentelen). Simei Dávidot is Béliál fiának mondja, de ez nem tűnik ki a fordításból, igaz, a ’75-ös fordításból sem. Náhumnál (1,11), ahol pedig szintén személynévre gyana­kodhatunk, és az összes többi helyen hol semmirevaló, például Jóbnál, ahol ezt a királynak mondják (34,18). Valamiért ugyanez a szó Nábálra vonatkoztatva ke­gyetlen, máshol kaján (lSám 10,27). Vitatták a világháború után Szenei Molnár zsoltárfordítását is, erre utal Karácsony Sándor kiadása (MEKDESz 1948). Kétség­156 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 I 1

Next

/
Thumbnails
Contents