Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Vallásreformok az ókori Keleten ják, hogy voltaképp nem új istenségről van szó, hanem egy újfajta kombinációról: A főisten (viharisten), Hatti és a Nap-istennő, Arinna kísérőinek összekapcsolása révén jött létre a villám viharisten. Muwatalli ez isten kedveltjének tartotta magát, tehát ezt az új istenséget a többi fölé emelte, de nem tagadta a többi létezését. Sőt, még egy érdekes dolog is kísérte költözését az új fővárosba: a „holtakat” is magával vitte - értsd, elődei holttestét. Csak úgy magyarázhatjuk tettét, hogy az előző hettita királyok halálukkal megistenültek, s így a panteonnak ők is részét képezték. Az istenszobrok mellett a régi királyok szarkofágjai is fontosak voltak Muwatalli számára, hogy a kontinuitást új rezidenciája számára biztosítsa. Érdekes azonban, hogy mind a fáraó, mind a hettita király úgy érezte, hogy a rezidencia nevében a főisten neve is jelen legyen. - Muwatalli osztozott Ehnaton sorsában: az ő reformja se tartott tovább uralkodásánál. Egyrészt Hattusa ismét átvette Muwatalli után a főváros szerepét, másrészt pedig az új istenség, a viharisten villámja, Pihasszasszi ugyan nem vált megvetett személlyé, de beállt a panteonban felsorolt istenségek sorába. Mivel a kb. 140 isten között legtöbb lokális istenség a panteonban, Pihasz- szasszi7 is ilyen típusú isten lett - nem pedig high god. A reform nem sikerült! Nem sikerült? A kor ismerője, Itamar Singer szerint inkább arról van szó, hogy a késő bronzkori keleti igényeknek kívánt jobban megfelelni e két uralkodó. Késleltetni ugyan lehetett a vaskorba az átmenetet; megakadályozni azonban semmiképpen! Ugrunk az időben! A Kr.e. I. évezred leghíresebb vallásreformja nyilvánvalóan Szanhérib újasszír uralkodó nevéhez fűződik. Személyét a Bibliából is jól ismerjük, de saját maga Annales-eit is megtalálták a kutatók, így saját szavát is jól hallhatjuk. Nagy hódító áll előttünk, aki kiterjesztette uralmát Nyugatra, és relatíve pacifikálni is tudta ezt a térséget. Jelentős gazdasági és politikai sikerei mellett mindazáltal egy súlyos problémát kellett megoldania. Ennek sajátossága, hogy Babilon és Asszíria érdekes szimbiózisban élt ekkor - sőt nem csak ekkor. Általában az asszír király közeli rokona (pl. testvére) volt a babiloni alkirály, hogy e hatalmas birodalom lojalitását biztosítsa. A háttérben azonban Elám királysága állandóan uszította, s végül is felkelésbe kergette Babilont Asszíria ellen. Szanhérib a szokásos módon reagált: porig rombolta Bábelt Kr.e. 689-ben. Azt nyilván mindenki megérti, ha az asszír király morcos, ha fiát, a trónörököst és babiloni alkirályt, Assúr-nadin- sumit meggyilkolják, s ezért az egész várost kiirtja. A lakosok bizonnyal Szanhérib jellemrajzába illőnek találták, hogy nem csak kardélre hányják őket, hanem az Eufrátesz elterelésével és a csatornák közvetítésével még el is árasztják a várost, és vízbe fojtják őket. Az azonban mélységesen fölháborító, hogy az asszír király még Marduk istent is szekérre ülteti és Asszíriába viszi. Marduk isten márpedig nem szeret utazni: templomát sose hagyja el, ha eltekintünk attól a rövid sétától, amivel 7 Az istenségről lásd P. Taracha, Religions of Second Millennium Anatolia, Wiesbaden: O. Harras- sowitz, 2009, 93. lap: „The Luwian epithets that the Hurrian Storm-god was endowed with on this occasion come as no surprise, for in the Luwian milieu, which dominated in Hittite Anatolia at the time, he bore the Luwian name Tarhunt." Az új főváros és az új isten neve tehát összefügg! Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2014 | 1 11
