Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál és a pataki szellemiség
Csorba Dávid maguknak lelkészt (Tarczali Péter); a Szamos két partján lévő városokban önálló templom és parókia volt egy-egy lelkésszel (Kecskeméti Kincses István és Ember Pál), kik az 1640-es városi törvények óta egyenlő fizetést kaptak, és egyenlően osztoztak a feladatokban is,33 illetve a Hóstátban még egy szolgálati hely létezett a városrész felégetéséig (Gyöngyösi Mihály). Németiben csonka, Szatmárban teljes gimnázium működött két professzorral (Tatai Mihály, Szatmári S. István) a debreceni partikula részeként. Volt a városoknak ezen kívül ispotálya, malma és kocsmája. A 1703-ban a kuruc hadak Rákóczi tiszántúli hadjárata idején Szatmári is blokád alá vették, s ez sok nyomorúságot okozott mindegyik városrésznek. Németit a német várkapitány pusztította el, Szatmárt a kurucok égették fel, s végül 1705-ben a várkapitány is feladta a várat. Ebben az időszakban Ember Pál Szatmáron szolgált, kezdetben nyugalomban. Itt fejezte be s rendezte sajtó alá a már említett Garizim és Ébál című, a predesztináció tételével foglalkozó kötetét. Itt jutott hozzá a berlini lelkész, Dániel Ernst Jablonski levele a tervezett egyháztörténet szerkezetének elvárásaival, Ember Pál számára egy új szerkesztési rendjéről.34 1703 nyarától a katonai helyzet beállt. Augusztusban Németi, szeptember végén Szatmár pusztult el, elégett az iskola, a könyvtár. Ennek is maradt nyoma az egyháztörténetben: az iskolák ismertetésénél Szatmár kapcsán nem tudott szótlanul elmenni a tény mellett, hogy annak pusztulását szemeivel látta, s megörökítette ezt egy 9 soros hexameterben.35 Nem mellesleg ez a vers utolsó három sorában variációval idézi fel a Szent Bertalan-éji vérengzéshez Jacob Augustus Thuanus történetírásában megidézett Publius Papinius Statius (45-96) versének első szakaszát („Excidat illa dies aeuo, nec postera credant”).36 A 16. századi történethez részint a mártírok halála, részint a polgár- háborús helyzet miatt idézte meg annak dokumentálója ezt a római császárkori verset, itt egyértelműen az értelmetlen pusztítás és az önsors-rontás értelmezése került elő. A város lakói kimenekültek a szőlőhegyre (Promontorium), s ottmaradtak a vár feladása után is sokáig. Szatmári Paksi István, Ember Pál unokája, hagyományozott az utókorra egy jelenetet ebből az időszakból: „Különleges dolog történt, amikor Rákóczinak a Szatmár városa előtti hegyen felállított táborában, egy Gyu33 Magyarország vármegyéi és városai, szerk. Borovszky Samu, Sziklay János, [Reprint], Bp., Arcanum, 2004 = http://mek.oszk.hU/09500/09536/html/0021/16.html#rovid195,195. lábj. 34 A tervekről Id. Ritoók Zsigmondné, Debreceni Ember Pál egyháztörténetének kéziratai, MKsz 89(1973), 175-185, 364-376. 35 Adolf Lampe, [Debreceni Ember Pál], Historia Ecclesiae Reformatae in Hungária et Transsylvania, Utrecht, Poolsus, 1728,620. Újabban a magyar fordítását 10 sorban végezte el Szabadi István e munka magyarfordításában, Id. Debreceni Ember Pá\, A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, s. a. r„ Dienes Dénes, Kovács Józsefné, et al„ Sárospatak, SRKTGY, 2009, 440. 36 Ld. Oláh Róbert, A Párisi lakodalom (1572): Egy 18. századi elbeszélés a Szent Bertalan-éjről = Protestáns mártirológia a kora újkorban, szerk. Csorba Dávid, Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály, Tóth Zsombor, Studia Litteraria, 51 (2012/3-4), 232-258. 102 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 j 1
