Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

Barnöczki Anita

önmagukban is kiemelkedő jelentőségük van. Az eskü és a rontás ereje nagy, hiszen ha egyszer kimondták a szavakat, azok a jövőben meghatározzák a cigány ember életét. A kimondott szó esemény, és nem tárgy, hatalommal bír az ember felett. A szó sokkal inkább történést jelent, mint hogy elvont filozófiát vagy gondolatrendszert képviseljen. Akiknek életében annyira fontos a közösség szerepe, mint a cigányok esetében, azok a beszélgetés során egymás szavaira figyelnek, és nem azok rájuk tett hatásáról gondolkodnak. Míg a nem cigányok általában rögzítik a szavakat, leírják őket, így azok összeállíthatóak és rendszerezhetőek, addig a cigányokra fordított logika jellemző: az éppen kimondott szó illeszkedik az aktuálisan meglevő egészhez.57

Az átokkal terhelő eskü mellett az áldásmondásnak van hagyományos szerepe a cigány kultúrában. Erről Bari a következőket jegyzi fel:

Az eddig összegyűjtött variánsok alapján feltételezhető, hogy a tisztelettevő köszöntéseknek létezett valamikor egy dramatikus jellegű és kötött szövegű archetípusa, amelyet valamelyik perszonifikált cigány istenség előtt mondtak vagy játszottak el mágikus célból, de a környezet asszimiláló hatásának következtében elhalványuló ősi istenséget az idők folyamán keresztyén istenalak váltotta fel, s így a rituális cselekménysor híján értelmét veszített szöveg funkciót változtatva... az idegen népektől átvett ünnepek szokásrendjébe illeszkedett.58

Az átokban és esküben gyakorta megjelennek a család halottai, akik szintén egy hosszabb időszakban érkeznek meg a létből a nemlétbe. Szokniuk kell új állapotukat, ezért ha hosszú betegség előzte meg halálukat, könnyebben szoknak az új állapothoz, mint akik hirtelen haltak meg. A halálhoz kötődő rítusok a szoktatás, elszakadás eszközei, és engesztelő jellegűek. A megfelelő temetés és gyász elengedhetetlen ebben a folyamatban. Mivel a halál is térbeli értelmezésű, a temető és sír berendezése kulcsfontosságú abban, hogy a halott elfogadja új helyét, és ugyanilyen fontos a sír későbbi gondozása is.59

A gyász közösségi esemény: ha lehetséges, már a haldoklót is nagyobb család veszi körül, a halál bekövetkezte után pedig a lehető legtöbb ember összegyűlik a virrasztásra, temetésre. Távolról is eljön, aki csak képes erre, ennek elmulasztása nem csupán udvariatlanság, de a halott megsértése is. Minél közelebbi hozzátartozó valaki, annál szigorúbb íratlan szabályok vonatkoznak gyászára. Ezek napi szintű lemondásokban nyilvánulnak meg. Közösségenként változnak a részletek, a lényeg azonban állandó: étkezésre, öltözködésre, szórakozásra vonatkozó tilalmak rendszere jellemzi a gyászt, a halottak kiengesztelését és a nem-léthez kapcsolódásának elősegítését.60

A lét és nemlét határát, valamint a túlvilágot mulók népesítik be. Ok a halottak, akik mégis szimbolikusan tagjai maradnak a közösségnek,61 amíg a közösség életében

5 Zatta: i.m. 172-175.

58 Bari: i.m. 8.

5) Zatta: i.m. 115-119.

60 Francesca Manna: „Az abruzoi rom cigányok és halotti szertartásaik”, in: Cigány világok Európában. Szerk.: Prónai Csaba. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2006. 241-242.

61 Piesere, Leonardo (2002). „Maré Roma - Az emberek osztályozása és a társadalmi szerkezet”, in:

108 S Á ROS PATA K i F 0 Z F T V. K 201T í .