Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra
Barnőczki Anita A cigányoknak nincsenek hőseik. Nincs mítoszuk nagy szabadságharcról, „nemzetalapításról”, ígéret Földjéről. Nincs Romulusuk és Remusuk, nincs bolyongó, harcos Aeneasuk. Nincsenek emlékműveik, szentélyeik, ősi romjaik, és nincs himnuszuk. És szent könyvük sincs. Leszámítva alig több mint száz szót és kifejezést, amit három nem-cigány jegyzett fel a tizenhatodik században, nincsenek régi nyelvemlékeik. Vannak viszont mítoszaik az ősökről és a vándorútról. Vagy legalábbis rájuk aggatott mítoszok.7 A cigányokat a múltban egyszerűen vallástalan népnek tartották, ezeket a megállapításokat azonban a nyugati keresztyénség talaján álló értelmezés mentén tették, kiindulópontjuk a bevett valláshoz, vallásokhoz való viszonyulás volt. A 18. században például Augustini ab Hortis Sámuel a cigányokról szóló átfogó munkájában már azt írja: „A cigányoknak sem Magyarországon, sem pedig Erdélyben különálló vallásuk nincs, errefelé az ország szokását követik, illetve azokét a népekét, akik között laknak és élnek.”8 Már ebben a jellemzésben szerepel, hogy a többség felekezetéhez csatlakoznak, tehát éppúgy lehetnek görög katolikusok mint rómaiak, vagy protestánsok. Augustini leírása olyan problémákat is tartalmaz, mely ma is sokszor hangzik el a cigányok vallásosságával kapcsolatban: „a tudomány és a tudatosság éppúgy hiányzik belőle, mint az isteni tanok és előírások igaz átérzése és átélése”9, csak saját hasznukra veszik igénybe azt, amit az egyház kínál, nem vesznek részt az egyházi alkalmakon, ami jobb is, mivel így nem zavarják a híveket, és gyermekeiket nem tanítják sem imádságra, sem az egyház szolgálatára.10 11 A cigányokkal foglalkozó leírások rendszeresen keresik a vallásátvételek okait. Tóth Péter például úgy jellemzi az 1760-as évektől egyre szaporodó cigány-összeírások tanulságait, hogy a cigányok annyira hajlamosak a környezetük vallásának átvételére, hogy pusztán az ezekből az adatokból megrajzolható térképpel be lehetne mutatni a magyarországi vallási megoszlások pontos képét. Mindezt azonban — és ez témánk szempontjából fontosabb az adatoknál — annak a gondolatnak a mentén teszi, hogy a cigányoknak nincs vallása, és a vallásosságnak nincs is fontosabb szerepe a gondolkodásukban." Fraser12 ezt a képet nemzetközivé és vallásközivé tágítva állapítja meg, hogy a cigányság vándorlásai során mindenhol átveszi a helyi közösségek vallását, keresztyének között keresztyének, iszlám közösségben pedig muzulmánok lesznek. Ezzel szemben Zatta13 arra hívja fel a figyelmet, hogy bár ez a tendencia létezik, a cigányok 7 Isabel Fonseca: Állva temessetek el! A cigányok útja. Budapest, Európa Könyvkiadó 2010. 149. 8 Augustini ab Hortis Sámuel: A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságaikról és körülményeikről. (1775-1776). Szerk.: Deáky Zita Nagy Pál. Budapest-Gödöllő, 2009. 245. 9 Augustini: i.m. 245. 10 Augustini: i.m. 246-251. 11 Tóth Péter: i.m. 128-129 12 Sir Agnus Fraser: A cigányok. Budapest, Osiris, 2002. 288. 13 Jane Dick Zatta: „Cigányok, romák - a köztes határok kultúrája”, in: Prónai Csaba (szerk): Cigányok Európában 2. Olaszország. Budapest, Új Mandátum Kiadó. 2002. 29. 96 Sárospataki Fi jzftf.k 201 :vi■ 2
