Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsev Miklós: A lelkészi identitás és szakmaiság erősítésének lehetőségei

K< >( . Miklós

meg hit- és élettörténetünk bizonyos fejezeteit. Ha ezzel nem számolunk, keserű pillanatok várhatnak ránk.

Vajon mit hagyott hátra az előd, azaz: milyen lelkész-képet? Milyen szakmai vagy identitásbeli személyes kihívást jelent ez? Beleillek-e ebbe, vagy valami egészen mást képviselnék?

Lelkészházaspárok, több lelkész egy gyülekezetben vagy egyébként: a konkurencia kérdése. Vagy amikor konkurálok az előddel — mint mítosszal, vagy éppen valósággal (hiszen ott ül a szemem előtt, vagy éppen a háttérben ‘hatékonyan kártékony’).

Lelkészeknél mindkét nem esetében: elég apa/anya tudtam-e lenni? Melyik szerepem szenved csorbát? Ez utóbbi különösen a lelkésznőknél jelentkezik hatványozottan (feleség — anya — lelkész/né). Maradt-e időm az önképzésre, önmagámra vagy éppen azokra, akik mellettem az élet fontos részei?

Az ön/értékelés / becsülés hiánya vagy alacsony szintje. Figyelembe véve a másik szélsőséges, a grandiozitás érzését - ami pontosan ellenkező hatást válthat ki: Többre tartom magam, itt nem értenek meg. Milyen jó vagyok, és mégsem értékelnek! Mi mindent szeretnék elérni, de itt ez lehetetlen!

Az előbbi ennek ellenpontja: Mindig másokhoz mérem magam, és soha nem látszom elég jónak (A. Grün).13 A folyamatos alulteljesítés-érzése („Nem tettem meg mindent ma sem!”).

Mi történik bennem akkor, amikor nem tudok azonosulni a közegyházi „ügygyei”, nem tudom hitelesen képviselni ezt vagy mások olyan döntéseit, amivel messze nem tudok egyetérteni?

Számomra egyre fontosabb (a tapasztalataim alapján): az egyházi struktúra, az abban való visszaélések és visszásságok lehetnek elkeserítőek és kiábrándítóak a lelkészek egy része számára. Mit teszek ezzel, hogyan tudom ezt elrendezni önmagámban is? Szent dolgot hirdetünk - de a valóságban semmivel nem vagyunk különbek annál a világnál, amit folyamatosan kritizálunk.

Egy lelkészi életpálya-modellnek a hiánya. Lehet-e valamiben előbbre és továbblépni? Ez egyre gyakrabban hangsúlyozódó kérdéssé válhat nálunk.

A „mi lesz velem, ha...?” — számtalan meg nem válaszolt kérdése, amit önmagámnak teszek fel, és keresem a válaszokat. Mi lesz velem, ha kiderülnek rólam dolgok, amelyek a legbensőbb énem titkai, amivel ha előállók...?

Nem szeretném kihagyni itt azt, hogy végiggondolhassam mint lelkész egy adott helyzetben akár azt is, hogy milyen az én pásztor- képem (bibliai képekkel is élve), ami helyzetektől függően kérdez vissza? Vannak-e, vagy voltak-e minták, amelyek táplálnak, vagy éppen kiüresítenek? Hitelesek-e, érvényesek-e ezek a minták ott, ahol vagyok?

Nem kell elájulni önmagunktól, a saját hivatásunktól. A lelkészi hivatás mint ‘mindenek előtt és felett álló’ gondolat ideje lejárt. A hivatásunk az idők folyamán a külső szemlélő szerint devalválódott. Vannak más segítő hivatások, amelyeknek a hatékonysága jóval nagyobbnak látszik, mint a miénk.

13 Waar je ook komt, vergelijkt jezelf nooit met anderen en je zult rust vinden (A. Grün: Boek van Levenskunst, Ten Have / Lano 2004, 96. A magyar kiadás címe: Az életművészet könyvé) „Bárhol is vagy, ne hasonlítsd önmagad soha másokhoz, és nyugalmat találsz magadnak.”

88 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2013/1-