Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsev Miklós: A lelkészi identitás és szakmaiság erősítésének lehetőségei
KocsEv Miklós • Nem is szólva arról, hogy másként láthatják akár a lelkészi szerep (% személy és identitás összefüggéseiben), akár a szakmaiság kérdését. Itt jelzem, hogy a ‘szakmaiság szó, kifejezés ne botránkoztassa meg Önöket, amikor nem a hivatás-szót használom. Amit mondani szeretnék, abban lehet, hogy semmi olyan nincs, amit nem tud(- hat)tunk volna eddig is. Ugyanakkor az itt-lét és együttlét lehetőség arra, hogy újra átgondoljuk a címben megfogalmazottakat, remélhetőleg azért, hogy ez ne fékezzen, hanem továbbvigyen. Mondanivalóm tehát elsősorban a lelkészi identitásra (önazonosságra) és szakmaiságra koncentrál. Ebből fakadóan pl. nem kerülnek közelebbről szóba olyan területek, amelyek esetleg Önök szerint fontosak lennének, vagy amelyek pl. a lelkész lelkiségére, divatos kifejezéssel a spiritualitására vonatkozik. Természetesen nem tudunk hermetikusan el-és kizárni mindent, azaz: az egymásba mosódás lehetősége fennáll. Ha pedig az lenne a kérdés, hogy miért az identitásra (lelkészi önazonosságra) és szakmaiadra összpontosítu«£, akkor az lenne a válasz, hogy azért, mert ezzel szerintem ezeket a területeket — mint problémát — az élet hozta elénk, amelyekkel: • vagy nem foglakoztunk eddig eleget, és többek szerint mégis mintha zavar lenne ezen a téren, különösképpen az identitást, önazonosságot illetően,2 • vagy ha igen, akkor nem vettük mindnyájan eléggé komolyan, • pontosan azt a két területet, ami a pálya kezdetétől — vagy már korábban - formálható, és szükséges is hogy formálódjon. Véleményem szerint ez a két fókuszpont: a szakmaiság (hozzáértés) és identitás (az üggyel való, személyre szabott ön-azonosság) egy-egy alapköve, sarokköve a lelkész-létünk hitelességének. A témánkat illetően — továbbra is a kiindulási pontokat keresve — korosztályi, egyéni biográfiai adottságunktól függőé« lehet, hogy már nyugtázzuk, vagy éppen nem, hogy az lett, vagy éppen mást vártunk a lelkész-létünket illetően. Ezért más-más lehet a nyugdíj előtti, a középnemzedék, vagy éppen a legfiatalabb lelkésznemzedék közeledése a címben megfogalmazottakhoz. Lehet, hogy olyan történéseket kellett megélnünk, amely káros vagy éppen erősítő hatással volt ránk. Ezért érdemes figyelni és szinte korosztályokra lebontani azt, hogy mit vár a kezdő, a közép, a kifelé menő nemzedék a szakmai erősítés és lelkészi identitás formálása alatt. Ha ez egy párbeszéd lenne, akkor ehhez egy nyitott és őszinte légkör kellene, ami azért ma egyáltalán nem természetes, még akkor sem, ha mi ezt alulról-felülről erőltetni próbáljuk. Mindezt annak tudatában írom, hogy mai témánk az elmúlt fél évszázad témája, és elsősorban Nyugat-Európában és az észak-amerikai kontinensen lett tematizdlva. Ezért ez magában rejti azt is, hogy a téma nem biztos, hogy minden jelenlévő számára egyformán érdekes, fontos vagy éppen aktuális, pontosan azért, mert idegen háttérből köszön felénk (miközben tudjuk, hogy a miénkké is vált). Azaz: utolérnek bennünket ezek a kérdések, ezért szerintem jó, ha időben készülünk ezekre — akár a válaszadás szintjén is. 2 Ennek kapcsán nem a külsőségekre (ruházat, kinézet, megjelenés) gondolok elsősorban, hanem egy belső, személyre illő és szabott tartalomra. 84 SÁROSPATAK] FŰZETEK 2013/E2
