Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Tonhaizer Tibor: Fenntarthatóság és történelemtudat az Újszövetség etikájának fényéban
Tonhai Zer Tibor még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok’’ (Mt 10, 29). Az evangéliumok szövegforrásainak áttekintése után röviden ki kell térnünk az Újszövetség más iratanyagaira is. Már Az apostolok cselekedetei könyvben arról olvasunk, hogy Pál apostol, miközben a hellén világ filozófusaival1'vitázott az ún. are- oszpagoszi beszédében félreérthetetlen módon utalt Isten teremtői és fenntartói hatalmára. Kifejezésre juttatta, hogy Isten nincs messze az emberektől, hiszen „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (Ap Csel 17, 28). Legalább ennyire érdekes viszont az a kérdés is, amely Isten fenntartói hatalmát az O cselekedeteiből vezeti le ismét Pál apostol tanúságtétele szerint. Isten ugyan a mi számunkra láthatatlan, de alkotásai által mégis megismerhető a világ számára. Öt ezért hála és dicsőség illetné meg, de az emberek e helyett éppen, hogy ellenséges módon viseltetnek iránta. Magukat bölcseknek gondolják, de balgatagokká lettek, melynek végső aktusa lett részükről a bálványimádó magatartás (Róm 1, 19-26). Mivel lehetőségükben állt, hogy Istent megismerjék, ha már esetleg nem is az írásokból vagy elmélkedés által, de legalább a természet csodáit szemlélve, ennek elmulasztása révén még jogos mentségeket sem hozhatnak fel a maguk védelmében. John Winner megfogalmazása szerint: látható teremtett világ kinyilatkoztatja Isten láthatatlan jellegzetességét: mindenható istenségét... Fontos Pál következtetése ezzel a természeti kijelentéssel kapcsolatban: az embereknek nincs mentségük. A természet olyan világosan és olyan folyamatosan tanúskodik Istenről, hogy semmivel sem lehet igazolni ennek figyelmen kívül hagyását. Nem azért esnek ítélet alá, mert elutasították Krisztust, akiről nem hallottak, hanem azért, mert vétkeztek a nekik adott világosság ellen!’12 Ezért utal Kálvin is arra Institutiójában, hogy mentséget még a legtanulatlanabb ember sem hozhat fel annak igazolására, hogy nem ismeri meg Istent, legfeljebb nem akarja Öt megismerni.13 Ennélfogva viszont lehetetlen dolog nem számolni a következményekkel, melyek jogosan származnak az isteni igazságszolgáltatásból. Mivel a lelkiismeretük ellen hadakozva sokan mégis így döntöttek, és érzéketlenné vált a gondolkodásuk a jó befogadására: ,dlnnakokáért adta őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra.. .(valamint) tisztátalan indulatokra” (Róm 1, 24, 26). Szintén Pál apostol római levelében olvashatunk a „természet sóhajáról”, mely valahol az apostoli korra nézve aktualizálja a teremtés könyvének „igen jó” megállapításait. Ugyanakkor az azóta eltelt majd két évezred - napjainkra fókuszálva - minden bizonnyal még aktuálisabbá teszi a páli textust (Róm 8, 18-30). Nem túlzás kimondanunk, hogy ebben a leírásban a teremtéstan Magna Chartája áll előttünk, persze attól függően, hogy a világot csupán naturaként vagy ezzel ellentétben, creaturaként értelmezzük. Amennyiben ugyanis az előbbit feltételezzük, úgy a világ egyfelől bálványként jelenhet meg a számunkra, melytől csodákat várunk, vagy éppen ellenkezőleg; egyszerű nyersanyagforrást látunk benne, ami azért van, hogy bennünket szol11 Az Ap Csel 17, 18-ban megemlített ókori filozófiai irányzatok tanai merőben eltértek akár a zsidó, akár a keresztény felfogástól, ami rögtön az istenképek különbözőségében is megragadható. A sztoikus gondolkodók alapvetően panteisták voltak, vagyis nem rendelkeztek személyes istenképpel. Az epiku- reus bölcselők ugyanakkor deista felfogásuknál fogva éppen az isten(ek) fenntartói munkáját kérdőjelezték meg. 1 2 John F. Walvoord - Roy B. Zuck: A Biblia ismerete VII.k., 143.0. 13 Kálvin: A keresztyén vallás rendszere I.k. Pápa, 1909. 49.0. 1 FÜZETEK 2013/1-3 S
