Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - ELŐADÁS - Fodorné Nagy Sarolta: Krisztus testének tagjai a mindennapokban
Krisztus testének tagjai a mindennapokban Nem sokkal később izgatott hangon felhívott a külügyi osztály vezetője, hogy képzeljem el, mi történt! Kanadából járt itt egy kollégája, aki meglátta az íróasztalon heverő fejléces papírjaimat, és megkérdezte, hogy mit keresnek itt azok a lapok, mert az ő titkárnője ennek a szervezetnek a pénztárosa, és nagyon jónak tartja. Az osztályvezető elmondta, hogy van itt egy lelkésznő, aki... „Mi kifizetjük ennek a lelkésznőnek az útiköltségét” - hangzott a válasz... Már kint voltam, amikor a szállodai televíziókból értesültünk a 2006-os budapesti kegyetlenkedésekről. Egy- re-másra jöttek, és kérdezték, hogy mi történik most tulajdonképpen Budapesten? A gyűlés vezetői előre hívtak, és - az erre a gyűlésre készített díszmagyar ruhámban - el kellett mondanom, hogy miért véres az ’56-os forradalomnak még az ötvenedik évfordulója is. Szívszorító volt, ahogy a szingapúri, a libanoni, a koreai, a japán asszonyok éppúgy, mint az amerikaiak egymás után jöttek és mondták: „Imádkozunk, imádkozunk Magyarországért!” Az ő imádságaik is belekerültek abba a csokorba, amelyek itthon vagy külföldön Magyarországért hangzanak. 3. Isten trónusától kapjuk az impulzusokat szolgálatunk tartalmára és módjára nézve, azaz gyakorlati/hétköznapi istentiszteletünkhöz - ezért igehallgatónak kell lennünk! Isten trónusa alá rendeltetett minden erő. A Jelenések könyvének látnoka, János apostol négy élőlényt lát Isten trónusa előtt (Jel 4,7), ezek: oroszlán, bika, sas, emberarcú kérub. Az oroszlán a bátorságot jeleníti meg, a bika az erőt, a sas a szabadságot, akérub az emberi értelmet angyali szentségben. Azt jelenti: Isten jelenlétéből árad a bátorság, amellyel a félelmek fölött győzni tudunk; az erő, mert bizony néha bika-erőre van szükség a mindennapok terhének hordozásához; a szabadság, amellyel fölébe emelkedünk alantas erőknek; és onnan jön a megszentelt emberi értelem is. így lesz „okos” az istentiszteletünk a mindennapokban, azaz „logikus liturgia,” értelmes, kreatív élet. Mindig az az erő adatik, amire szükség van, s mindez gyors átlátó-képességgel, felülről való ihletettséggel, amelyet Ezékiel könyvében (l,15kk) a bármely irányba menni tudó kerekek jelenítenek meg. Adatik bátorság a gonosz erőkkel való szembenálláshoz, az igazságért való küzdelemhez; erő a feladat elvégzéséhez, hatékony munkához; szabadság önmagunk előítéleteitől, dicsőségvágyától, függőségektől, személyi függésektől is, mások véleményétől, sorsunk nyomasztó emlékeitől, a köznyelv megkötöző hatalmától. Mindezek között és ellenére tudunk tovább menni, és közben azt tapasztaljuk, hogy lehullanak a bilincsek, és adatik értelem a munkához, tanításhoz, buzdításhoz, a dolgaink átlátásához, mérlegeléséhez. Felismerjük a rendelt időket, és kapjuk hozzá az erőt. Isten igéje egyetemesen szól, de bennünket nőként talál: nőként értjük meg, női adottságainkban jár át. Nőként tudjuk megcselekedni: ahogy mi tudunk szólni, ápolni, törődni, inteni; és közben talán igazán nővé is formál. Azzá, akire Ádám- nak szüksége van. Ádámnak: férjünknek, vagy szélesebb értelemben: az embernek, aki körülöttünk él. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4 121
