Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - ELŐADÁS - Fodorné Nagy Sarolta: Krisztus testének tagjai a mindennapokban
Krisztus testének tagjai a mindennapokban néha szavak nélkül is! Az igyekvő szorgalom sem jó önmagában, hiszen sok bűnt leplezhet, mint pl. ha valaki a munkába menekül egyéb feladata elől, vagy másokat kihasználva dolgoztat vagy éppen munkába kerget. Az adakozás is attól függően jó, hogy milyen célra gyűjtenek és milyen lelkülettel; történhet hivalkodásból is! A könyörület - talán ebben vétünk legkevesebbet, de ezt is el tudjuk rontani amikor valaki ad, hogy azután számon kérjen. Elvakul saját „jóságától.” Valóban Isten világossága kell, hogy világosak legyenek cselekedeteink. A „jócselekedet” sajnos megosztást is munkálhat! Amikor a nő elkezdi vi- gasztalgatni a férfit, aki feleségére kezd panaszkodni, és kicsábítja a házasságból. Amikor a férfi anyagi segítséget ajánl egy megszorult nőnek, és szeretőjévé teszi. Amikor az anya/anyós úgy segít, úgy ad, hogy a gyermeke vagy a menye tör pülj ön el mellette, és minden ízével-porcikájával azt hangsúlyozza: nekem köszönhetitek, hogy... Amikor a feleség ráveszi a férjét: „te vagy a főnök, tedd, mondd...” - nem számít, hogy mi az ára. Nem mindent kell megtennem, ami megtehetnék! Ellenőrizzük: szolgálja-e Isten dicsőségét? Vagy csak túlzott buzgalomból fakad? Magamat zsigerelem ki, mint Márta? Aztán panaszkodom, hogy miért engedte Isten ezt vagy azt. Voltak helyzetek, amikor Jézus nem tanított és nem gyógyított, mert az nem Istentől jövő feladat volt. Hallgatott, mert csak meg akarták fogni, szavait ki akarták fordítani. Van, amikor másoktól vesszük el a munkát/feladatot, és még kérkedésszámba menően „panaszkodunk” is, hogy milyen sok a dolgunk, közben mellettünk szenvednek azért, mert nekik nem maradt feladat, nem látják az életük értelmét, nélkülözhetőnek érzik magukat. De mindent meg kell tennem, amit rám bízott Isten: a nem látványos vagy mostoha feladatokat is! Az erő felettinek látszó feladatokat is - ilyenkor éljük át, hogy „amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Föltétlenül meg kell tennem, amit nem tud más elvégezni, mert azt én tudom, nekem van képesítésem vagy tapasztalatom hozzá. Egy lány, akinek biztos és szép hangja volt, és rá támaszkodott az egész szólam, egyszer megsértődött valamiért. Nem járt többet énekkarra, összeomlott az alt, és vele együtt az egész kórus. Elnémult a gyülekezetben a zengő ének! Hogy tudjuk ellenőrizni, hogy mi a feladatunk, mit tegyünk és hogyan? Úgy, hogy mérlegeljük, összeegyeztethető-e Jézus Krisztus lelkületével? Isten dicsőségét szolgálja-e? A világ azoktól a cselekedetektől gyógyul, amelyek Krisztusból motivá- lódnak, azaz az Ő lelkűidéből fakadnak és Isten dicsőségét szolgálják. 2. A szolgálat „adatik” „A nekünk adatott kegyelem szerint...”; ha valamilyen más szolgálat adatott, abban munkálkodjunk” (Róm 12, 3. 6.) - mondja Pál apostol. A feladatokat nem mi választjuk, hanem kapjuk azokat! Hogyan tudjuk meg, hogy milyen szolgálat adatik? Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 4 117
