Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Dienes Franciska igazgatókon át egyetemi tanárok, publicisták, az irodalom vezető alakjai egymás után szólaltak meg a témában. Nem csak megmozgatta, de meg is osztotta ezt a tábort Makkai műve.56 Voltak, akik lelkesedtek, mások élesen bírálták. Tapsony Endre ötféle vitatkozót különböztetett meg: akik nem ismerik Adyt és nem szeretik; akik nem ismerik, de szeretik; akik ismerni vélik, de nem szeretik; akik ismerik, de nem szeretik; akik ismerik is, szeretik is.57 A cikkek áttanulmányozásából azonban az is kiderül, hogy az erdélyi püspök és író tanulmánya csak újabb lendületet adott az Ady-kérdés körül már régebben folyó polémiának. Jellemző ebben az összefüggésben, hogy némelyek el sem olvasták Makkai könyvét, csupán jeladásnak vélték a vita újabb szakaszának állomásán (Ilyen volt például Né- gyessy László, aki külön vitában, nyílt leveleket váltott Hegedűs Loránttal58). Ezek a felszólalók nem Makkai tételes álláspontját támadták, hanem benne a „romboló Ady-kultusz” egyik zászlóvivőjét vélték felfedezni és emiatt bírálták. A publicisztikai párbajok középpontjában Ady magyarságának és erkölcsösségének kérdése állt elsősorban, de többen megnyilatkoztak az e dolgozat főtémájaként választott vallásosság problémáját tekintve is. Az ebben az ügyben is meglehetősen szerteágazó vitának a jó barát Reményik Sándor igyekezett - Makkai oldaláról szemlélve az ügyet - egységes szempontot adni. Szász Károly eléggé durva, Makkait személyében is sértő támadására válaszolva az „erdélyi gondolat” terméseként határozta meg a püspök Ady-könyvét: A „Magyar fa sorsa” és az erdélyi gondolat.59 Reményik megközelítése azért nagyon érdekes, mert a teljes Ady-értékelést, és nem csak a vallásosság problémáját, keresztyén szemléletű alapállásnak tekinti. „Mi az erdélyi gondolat? Merem egyszerűen így fogalmazni meg: a keresztyén gondolat, amely magyar realitássá Erdély földjén válik csak igazán és minden vonatkozásban.” Ady költészetében „az örök lényeget” kell keresni, „nézve őt a maga egyetemességében,” nem pedig „tendenciózusan kiválasztott idézetek sorozatán keresztül.” Hogy miért keresztyén ez a gondolat, azt Reményik egy dogmatikai szakkifejezéssel világítja meg. Mindennek az értelmét - Ady költészetének vagy éppen az erdélyi magyar kisebbségi sorsnak - csak sub specie aeternitatis (az örökkévalóságból tekintve) szabad keresni. Ady egész személyisége a „végzet” összefüggéseibe helyezendő. Érdekes, hogy Hegedűs Lóránt, aki elsők között adott hírt Makkai könyvéről, cikkének az Ady, a püspök és a sátán címet adta, megérezve és megelőlegezve egyrészt a kibontakozó vita hevességét és gyakran rosszindulatú élét, másrészt felvillantva Makkai értékelésének valóságon túli (transzcendens) alapállását.60 A Makkai-Ady viszonyt kiválóan ismerő másik barát Áprily Lajos, aki utal arra, hogy a püspök már teológus korában margójegyzeteket készített Ady verseihez, ugyancsak aláhúzza a Magyar fa sorsa 56 Krajkó András, A Magyar fa sorsa 1927-ben. Viták Makkai Sándor Ady-könyvéről, Szeged, 1978, 81-101. 57 Szilágyság, 1927. július 29. 58 Budapesti Hírlap 1927. áprilisi számaiban. 59 Pesti Napló 1927. július 2. 60 Pesti Hírlap 1927. április 1. 106 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 1201314
