Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Dienes Franciska hogy a középiskolákban nem tettek említést róla mutatja, hogy életében nem volt teljesen elfogadott Ady költészete. Sőt Makkai úgy tapasztalta, hogy évekkel halála után is negatív elfogultsággal viszonyulnak Ady verseihez a tanárok, s az ifjúságot azokkal a verseivel ismertetik meg, amelyek alátámaszthatják e negatív viszonyulást. Ez a tény jelzi, hogy az ifjúság igazán nem is tud Adyval kapcsolatba kerülni elfogulatlanul, nem nagyon olvassa verseit. Makkai szerint így az ifjúság nem veszélyeztetett abban, hogy rossz útra térjen Ady versei miatt. És ha még olvassák is, szerinte „költészete nélkülözi a tettekre csábító erőt és jelleget.”29 Megoldásnak azt tartja, hogy ha valaki mégis félti a fiatalságot, akkor tisztelje is annyira, hogy nevelő szándék és irányítás alatt megismertesse vele Ady költeményeit és feltárja előtte, hogy valójában kivel is áll szemben. A Magyar Fa sorsa sajátos sorozatba illeszthető. A Kemény János által alapított Erdélyi Helikon írói munkaközösség kiadóvállalatának, az Erdélyi Szépmíves Céhnek könyvsorozatában több olyan műve jelent meg Makkainak, amelyek az erdélyi magyar öntudat kialakítását, nevelését szolgálták. (Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca, 1929. Magunk revíziója, 1931. Erdélyi szemmel, 1932. Harc a szobor ellen, 1933.) Az Ady költészetét elemző kötet e sorozatnak a nyitó darabja. Az erős erdélyi hagyományokkal rendelkező, kisebbségi sorsba kényszerült Makkai igen érzékenyen reagált a felvetődő magyar sorskérdésekre, ezért is vonzódott kiemelten Ady költészetéhez. Az istenkereső és nemzetféltő Ady a népéért aggódó erdélyi református püspök számára szinte világítótoronyként fénylett. Költészetében meghallotta a „kritikai nemzetszeretet, a nemzeti bűnismeret” hangját. „A kis nemzetnek és a kisebbségi nemzetdarabnak egyedül lehető úton, a lelki és műveltségbeli nagyság útján” lehet győzelmesen járnia.30 Ebben legnagyobb eszköznek a fiatalságot tartotta, és Adyról szóló tanulmányának megírásával is segítséget szeretett volna nyújtani ahhoz, hogy helyesen értsék meg Ady költészetét. Hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan ifjúságot neveljünk, amelyik egyéni sorsa mellett hazájának ügyét is szívén viseli, és annak beteljesítésén munkálkodik. Ehhez kiváló eszköznek tartja Ady költészetét, mely tele van nemzeti érzésekkel és tanulságokkal, de emellett mégsem nélkülözi a negatívumokat. Makkai Adyt Széchenyihez hasonlítja, hiszen ugyanaz az erős hazaszeretet jelenik meg nála is, ami arra ösztönzi népünket, hogy felismerje hibáit a múltban, és azokat a jövőben ne kövesse el újra, hanem éppen ellenkezőleg, javítsa és jobbítsa nemzetét. Ehhez nélkülöz minden önámítást, amely csak romantikus képzetekbe ringatja az embert, és később szembesül hazájának hibáival. Ady nagyságát ebben a dologban így fogalmazta meg Makkai: „[...] az a költő, aki a nemzetet és az egyént a halál tükrében látta meg: a legnagyobb ösztönző az életre.”31 A fiatalságot nemhogy tiltani és félteni kell Ady költészetétől, hanem inkább megismertetni vele, hiszen, hogyha nemes lelkű, a hazáért küzdő fiatalokat szeretnénk nevelni, Ady lírája 291. m. 7. 30 Makkai Sándor, Szolgálatom, i. m. 115. 31 Makkai Sándor, Magyar fa sorsa, i. m. 141. 96 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4
