Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Dienes Franciska történet- írás kultúr-protestantizmusnak, illetve kultúr-kálvinizmusnak. Jellemző, hogy a kor református értelmisége - az írók között különösen Szabó Dezső és Móricz Zsigmond - meglehetősen nagy vitákat folytatott a protestantizmus lényegéről és társadalmi szerepéről. A kérdések felvetése és az azokra adott válaszok azonban szekulárisak voltak, kulturális, társadalmi, politikai szerepvállalásról értekeztek.1 Minden bizonnyal ennek az általános egyházi háttérnek a hatásai elérték már középiskolai tanulmányai során Ady Endrét is. Minden ember számára meghatározó a családi háttér, az ott látott minta, melyet később alkalmazni fog az életében, attól függően, mennyire ítéli azt helyesnek vagy éppen mennyire válik személyisége részévé. Ady Endre családjának körében már gyermekkorától fogva vallásos nevelésben részesült. Édesapja komoly, kálvinista ember volt, aki vallását buzgón gyakorolta, egyik gyermekének a helyi lelkész volt a keresztapja.2 Istenképe ezért már gyermekkora óta formálódni kezdett benne szülei nevelése és a családi környezet hatására. Ennek következtében élte meg a szokáskeresztyénséget, mint minden olyan ember, aki vallásos családba születik. Ilyenkor a hit teljesen másképpen él az emberben, erőssége és mélysége különbözik az olyan emberétől, aki életének valamelyik szakaszában önmagától, mindenfajta nevelési irányítás nélkül talál rá a Mindenhatóra. A gyermek megszokja a vallást és annak minden eseményét, melyek idővel rutinná válnak, és mint egy beidegződés élnek benne. A szokáskeresztyénséget tanulmányai felerősítették. Kezdetben az elemit református iskolában kezdte, majd katolikusban folytatta, a gimnáziumot pedig a nagykárolyi piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte el. Iskolás évei alatt is végig a vallásos szemlélet határozta meg az életét. Ekkor azonban már másként hatott rá a hit, és ezekben az években a kulturális keresz- tyénséget élte meg. Bizonytalan volt hitében és vallását is ritkán gyakorolta, a kamaszkor éveinek beköszöntével pedig kérdések és kételkedések vetődtek fel a költőben, melyek következtében eltűnt belőle a gyermeki naivitás. A lázadás vette át a helyét, de a „valós hit a gyermekkorral együtt eltűnt”.3 Fiatal felnőttként a valláshoz való viszonyát átmenetileg a közömbösség jellemzi, az idő múlásával azonban igényli és keresi Istent. Az idő folyamán hitében való elbizonytalanodása természetesnek tekinthető, hiszen életében nem vált „Isten szolgájává”, hanem vagy maga mellett érezte Istent, vagy akkor közeledett felé, mikor megérezte hiányát. Az 1908-ban megjelent Az Illés szekerén című kötetében találjuk meg az istenes költeményeinek első nagy csoportját. Ezeket A Sion-hegy alatt ciklusban helyezte el. Ady költészetének képrendszerében is megjelennek a Szentírás motívumai. Főként az Ószövetség komor, prófétai hangja és látomásossága hatja át istenes verseit. A bibliai hely azonban nem puszta téma, mert a személyes útkeresésben a költő azonosul is vele, amint az megtapasztalható a Sion-hegy alatt vagy a Judás és 1 Kósa László, Művelődés, egyház, társadalom, Bp., Akadémiai Kiadó, 2011.366-386. 2 KirAly István, Ady Endre, Magvető, Bp., 1972, II. kötet, 371. 3 l.m., 373. 90 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
