Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás az előítéletek nem érintik annyira - kevésbé használhatóak ki a saját csoporthoz tartozás biztonságot nyújtó előnyei. Ugyanígy két irányú lehet a stigmákhoz való viszony: előfordulhat a stigma interiorizálása és exteriorizálása.66 Lehet tehát azonosulni, és az identitás részévé tenni sajátos módon a stigmát, és lehet egy másik csoportra vonatkoztatni, ezáltal megszabadulni tőle.67 Alapvető kérdés marad - kell hogy maradjon -, hogy a veszélyeztetett önbecsülés folytán kialakult tulajdonságokat hogyan értelmezzük: egy folyamat részeként, vagy önmagukban, illetve mire használjuk őket, vagyis megerősítjük-e velük sztereotípiáinkat, így végső soron a hátrányos megkülönböztetést? 2. A cigányság identitása a többséghez való viszony mentén A „cigányság identitása” fogalmilag fából vaskarika. A „cigányság” ugyanis nem létezik, csupán funkcionális fogalom, mely minden egyes kontextusban magyarázatra szorul. Etnikai kategória? Akkor miért egy marginalizálódott társadalmi réteg jut általában az emberek eszébe? Szociális csoport? Akkor hogyan beszélhetünk cigány kultúráról? Kulturális közösség? Akkor hogyan létezhet annyiféle cigány csoport oly sok kulturális változattal? Etnikum?68 Akkor miért tartjuk a társadalmilag lecsúszott magyarokat is cigányoknak? Újra és újra egymásba érkező körökkel találkozunk.69 Legelőször is meg kell állapítanunk, hogy ma Magyarországon sokféle cigány csoport van. Meghatározhatunk három fő csoportot, de rengeteg alcsoportot is, amelyeknek elnevezései annál bizonytalanabbak, minél többet foglalkozunk velük. Előfordulhat, hogy ugyanannak a csoportnak háromféle neve is van, attól függően, hogy a többségi társadalom, más cigány csoport használ egy elnevezést, vagy az adott csoport nevezi meg önmagát. Első összeírásuk, csoportosításuk Erdős Kamill nevéhez köthető, akinek kategóriáit terjedelmi okok miatt most nem sorolom fel, de akitől feltétlenül meg kell tanulnunk, hogy az egyes cigány csoportok kultúrájáról, szokásrendszerérői alkotott megfogalmazásait sohasem tartotta automatikusan érvényesnek más csoportokra. Ezért sokkal inkább az egyes csoportokról beszélt, mint általában a cigányokról. 66 Rupert Brown: Prejudice. Its Social Psychology. 230-231. 67 Kulturális antropológiai kutatásokban gyakran jelenik meg a cigány beszélgetőtársak öndefiniálásakor a más cigány csoportok negatív színben való feltüntetése, ilyenkor ugyanazokat a jelzőket sorolják rendszerint, mint amelyeket a többségi társadalom általában a cigányokról elmond (ti. lusták, erőszakosak, bűnözők). 68 Az etnikai és szociális kategorizációról már volt szó korábban. Az etnográfiai és folklorista meghatározások szakmai nehézségeiről lásd: Michael Stewart: „A roma/cigány 'etnicitás' az antropológiai vizsgálódások homlokterében", 33-48. 69 „A„roma" gyűjtőkifejezés olyan népcsoportokat foglal magában, amelyek kulturális jellemzői többé-kevésbé hasonlóak, köztük a szintó, kaié, cigány és hasonló nomád csoportokat, függetlenül attól, hogy vándorló vagy nem vándorló csoportokról van-e szó; a becslések szerint a romák 80%-a nem vándorló életmódú." - ez a megfogalmazás a Nemzeti romaintegrációs stratégiák keretrendszerében szerepel, tehát ez tekinthető ma Európában elfogadhatónak. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 4 75
