Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Sárai Szabó Katalin meg nekem az utat a valóságba.”20 Kutter könyve és levelezésük Pilder Mária számára többek között annak a felismerését jelentette, hogy azért olyan hatástalan a kegyes szubjektivizmusú keresztyénség (a pietizmus) a bűn elleni harcban - ami őt elsősorban foglalkoztatta mert a bűnnek nagyobb fontosságot tulajdonít, mint Istennek magának. Ennek megértése óriási felszabadulást jelentett számára, és fontos állomást lelki fejlődésében. Kutterrel megosztotta munkájával kapcsolatos problémáit is. Egyházi szerep- vállalása felvetett egy alapvető kérdést, nevezetesen: hol a határa a női tanításnak. Elsősorban az asszonyok és gyerekek közötti munkát tartotta a nők számára elfogadhatónak, a férfiak előtti szólást bizonyos értelemben „törvénytelennek” ítélte. Ha a hallgatóságban férfiak is jelen voltak, úgy érezte, hogy „Ezekben az esetekben nagyon nehéz beszélni, olyan természetellenes és „unheilig” módon hat. Félelmesen nehéz nekem, mintha az alapvető isteni rend ellen vétkeznék... Olyan ez nekem, mintha ezzel valami alapvető törvényt sértenék meg! Egyfelől Pál világos szavai: „Asszony hallgasson a gyülekezetben.” Ehhez járul az én saját női érzékem, mely igazat ad neki. Másfelől érzem Isten nyilvánvaló elhívását az életemben.... De hol van az Istentől megállapított határa ennek a szolgálatnak?”21 Kutter azt ajánlotta, hogyha úgy érzi lelkiismeretével nem egyezik, kerülje el ezeket a helyzeteket. A nők egyházi munkájában ez a dilemma gyakorta felmerült, nemcsak a férfiak részéről, hanem a nők számára is sokszor okozott nehézséget bizonyos határok átlépése. Vargha Gyuláné Szász Póla22 - az első női generáció nevezetes tagja - például előadásaival kapcsolatban megemlékezett arról, hogy kezdetben neki sem volt természetes a férfihallgatóság, amikor nyilvános beszélt. (Annak ellenére, hogy igen magabiztos, öntudatos asszony volt). Vagy egy másik példa: a Lorántffy Egyesület egyik vidéki vallásos estjén az előadó mintegy védekezésképpen a következő szavakkal kezdte előadását: „Előre bocsátom, ne hogy valaki félreértsen, hogy nekem eszem ágában sincs önöknek talán prédikácziót tartani, mert ehhez csak a lelkészeknek van joga, ez az ő kötelessége úgy a templomban, mint azon kívül. ... Ez az én mostani felolvasásom sem más, mint olyan beszélgetés forma... ”23 Ennek a kérdésnek létezett egy másik oldala is: hogy az egyházi életben vajon a férfiak mennyiben vették komolyan a női hangot. A Lelkészné Szövetség lapjával kapcsolatban Czeglédy Sándorné24 például szintén ennek a kételyének adott hangot, amikor azt írta: „...azaz érzésem, hogy ha a mi terveinket, céljainkat, megállapításainkat, oly szigorúan zártkörű konferenciáinkat a nagy nyilvánosság elé visszük, nem fogják -e a mi nagy, komoly és szent törekvéseinket és igyekezetünket 20Pilder Mária levele Hermann Kutterhez, Kolozsvár, 1926. III.30.. In.: VÁLYI NAGY Ervin - TARR Kálmán 1988. 297-301 2'Pilder MÁria levele Hermann Kutterhez, Kolozsvár, 1930.1.29.. In.: VÁLYI NAGY Ervin-TARR Kálmán 1988. 369-371. 22Szász Károly püspök lánya, a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület tagja, lapjának, az Olajág-nak a szerkesztője 23HALÁSZ Margit: Lelki és testi szegénység. Hajnal, 1897. febr. 1.45-46. 24Szül. Kosa Margit (1882-1958) Czeglédy Sándor ref. lelkész, teológiai tanár felesége 24 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
