Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Sárai Szabó Katalin A két világháború közötti időszakban egyre nagyobb szerepe lett azoknak a nőknek, akik az egyházi életben elért státuszuk miatt tölthettek be irányító szerepet: a lelkésznék, a tanítónők, a vallástanárok, a diakonisszák. Újdonságot jelentett az is, hogy többen közülük már professzionális módon, egyházi fizetett alkalmazottként végezték munkájukat. Az 1944-ben megalakított Országos Református Nőszövetség elnöki posztjára Ravasz László püspök Zsindely Ferencné, Tüdős Klárát10 találta megfelelő személynek. A Nőszövetség titkárának Makkai Sándor11 ajánlatára Pilder Máriát választották. Elsősorban a vezetők kiválasztása (amely, mint látható, szintén központi döntés eredménye volt) tette hatékonnyá a nőszövetségi munkát, főként a II. világháború utáni újjászervezésben. Tüdős Klárát személyisége, ismertsége, társadalmi kapcsolatai és presztízse miatt találhatták megfelelőnek az elnöki tisztség betöltésére, Pilder Máriát pedig korábbi erdélyi nőszövetségi munkájának tapasztalatai, lelkisége, meggyőző ereje tette alkalmassá az utazótitkári feladatok ellátására. Az egyházi keretek között lejátszódó női emancipáció - amelynek főbb állomásait az eddigiekben felvázoltuk - többféle új női életpályamodellt eredményezett. Míg a hagyományosnak tekinthető egyházi szerepvállalás elsősorban a jótékonyság területét jelentette, addig a különféle belmissziói tevékenységek (evangelizálás, előadások, írás, szerkesztés, szociális munkákban való részvétel), illetve az egyházban végezhető professzionális hivatások a női önmegvalósítás terepeivé válhattak. Azok között a nők között, akik professzionális munkát végeztek (például vallásoktatóként vagy utazótitkárként működtek) többen egyedülállók voltak - egyes esetekben mindenféle támogató családi hátteret is nélkülöztek -, életüket teljesen az egyházi szolgálatnak szentelték, és ennek eredményeképpen sajátos karriert futottak be. Ez az új életút-modell a diakonissza életpályától elsősorban abban különbözött, hogy nem egy zárt közösség tagjaként, hanem önálló, független nőként éltek, bár mintegy védőhálóként az egyházi közeg őket is óvta, nem voltak olyan kiszolgáltatottak, mint világi egyedülálló (munkavállaló) társaik. Pilder Mária egyike volt ezeknek a független, professzionális egyházi munkát végző nőknek. 1888-ban született Diósgyőrben. Apja, a nagyszebeni evangélikus, szász Pilder Alfréd, Bécsben kezdte kohómérnökként pályafutását, majd kinevezték a diósgyőri vasgyárba. Anyja, Meissner Alojsia egy alsó-ausztriai mérnök leánya, Temesváron nevelkedett, katolikus családban. 1897-ben, miközben ötödik gyermeküket várták, Pilder Alfréd meghalt. Az alig 34 éves özvegy Pestre költözött, és tanítónőként helyezkedett el. S bár ennek ellenére komoly anyagi gondokkal '“Tüdős Klára (1895- 1980) divattervező, író. Az Iparművészeti Főiskola textilszakán végzett, majd a Magyar Királyi Operaház jelmeztervezője és a Pántlika Szalon tulajdonosa volt, ahol népies ihletésű modelljeitárulták. Második férje, Zsindely Ferenc (1891-1963) miniszterelnökségi államtitkár, majd kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter volt. "Makkai Sándor (1890-1951) az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke 1926 és 1936 között, 1936-ban a Debreceni Teológia professzorává nevezték ki. 20 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4
