Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Sárai Szabó Katalin lom, a belmisszió is újraértelmezte a nemi szerepeket. Képviselői a reformáció örökségét felelevenítve erőteljesen hangsúlyozták, hogy Jézus fellépésével a nők egyenjogúvá váltak a férfiakkal, kiemelték, hogy a két nem csak egymást kiegészítve képes betölteni hivatását az élet minden területén, így az egyházi életben is. Mintegy „negyedik” szerepkörként értelmezték a nők „Jézus szolgálóleányaként” való működését, s ezzel Jézus tanításainak közvetítése a női kötelességek részévé vált. Az egyházi munkát végző nők első generációjának tagjai - akik elsősorban egyesületekben tevékenykedtek* 3 - társadalmi státuszuknál fogva, a családjuk révén élvezték azt a társadalmi presztízst, amely elfogadhatóvá tette jelenlétüket az egyházi nyilvánosságokban. Bár nem végeztek professzionális munkát, számos jel utal arra, hogy megfelelő egzisztenciális és támogató háttér mellett (amit elsősorban férjük jelentett) az „egyházi szolgálatot” egyfajta „hivatásként”, sajátos önmegvalósításként gyakorol(hat)ták.4 Az I. világháború idején felmerült a nők komolyabb teológiai képzésének igénye is. Az első női generáció tagjai ugyanis elsősorban önképzéssel szerezték meg a tevékenységükhöz szükséges teológiai, egyháztörténeti ismereteiket. Az egyház meghatározó személyiségei közül többen is támogatták a nők teológiai tanulmányait, hiszen egyre megszokottabbá vált részvételük az egyházi nyilvánosságokban, de gyakran előfordult, hogy felkészültségük mégis kívánnivalót hagyott maga után. Azok között a teológusok között, akik a „női szolgálatot” magasabb műveltség és teológiai képzettség birtokában képzelték el, említhetjük például Sebestyén Jenőt - a történeti kálvinizmus magyarországi képviselőjét, teológiai tanárt -, No- vák Olgát,5 az első budapesti teológia „mentorát.” A nőket a teológiai diploma 1981-ig nem jogosította fel a papi szolgálat végzésére, de annak birtokában professzionális munkát végezhettek az egyházban: vallásoktatók, missziói munkások, utazótitkárok lehettek. Többen közülük lelkészhez mentek feleségül, az ő esetükben nagy előnyt jelentett, hogy férjük képzett társat kapott munkájához. A felsőfokú oktatás lehetősége a nőknek csak egy töredékét érintette,6 emelszegénység, a nyomor, az iskolázatlanság, az alkoholizmus, a bűnözés, az árvák problémájának enyhítésére alapították az első szeretetintézményeket: árvaházakat, otthonokat, diakonissza intézeteket, kórházakat. Elsődleges munkaterületük a város volt, ahol a falusi lakosság beáramlása, az ipari munkásság szociális problémái, a köztük terjedő ateista szellemi irányzatok következményeképpen széles tere nyílt a missziónak. 3 Az első református női egyesület a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület (1894) volt. 4 SÁRAI SZABÓ Katalin: Női generációváltás a református egyházi közéletben a 19. század végén és a 20. század első felében. In. Generációk a történelemben. Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2007. évi konferenciakötet, (szerk.): Gyáni Gábor - Láczay Magdolna, Nyíregyháza, 2008.373-382. 5 NovákOlga (1889-1961) a budapesti Teológiai Akadémiára 1917-ben iratkozott be, 1923-ban abszolvált, 1927-ben a nők közül elsőként tette le a vallástanári vizsgát. 20 évig volt a Baár-Ma- das Gimnázium vallásoktatója. 6 1917 és 1940 között az öt teológiai akadémiára összesen 112 nő jelentkezett, közülük 74-en fejezték be tanulmányaikat. SÁRAI SZABÓ Katalin: Nők a Budapesti Teológiai Akadémián a két 18 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
