Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
Kónya Péter választották, aki nemrégen tért haza a greifswaldi egyetemről. Amikor 1710. november elején a várost Virmond Hugo tábornagy kezdte el ostromolni, a polgárok, tekintettel az óriási emberi és anyagi veszteségekre, nem voltak hajlandóak a kilátástalan helyzetben védekezni. A december 10-én aláírt kapituláció ismét tartalmazta a vallásszabadság garanciáit. A harmadik pontban a tábornagy megígérte, hogy „meg fog maradni az evangélikusok vallásszabadsága, s azok megtarthatják a magyar templomot a mellette álló Kollégiummal és a régi iskolával, ahol a tanárok és a többi iskolai alkalmazott tovább teljesíthetik kötelességeiket.”60 A kapitulációt követő hónapokban Eperjesen tovább működött az evangélikus egyház. A nagy parókiatemplomot a szerződés értelmében átadta ugyan a katolikusoknak, az új év után viszont neki maradt az ingatlan vagyon nagyobb része. Virmond tábornagy 1711 februárjában átadta a városi tanácsnak Pálffy János gróf rendeletét, aki I. József király nevében megparancsolta, hogy a korábbi vallási viszonyokat mindenütt állítsák helyre a szabadságharc előtti állapotnak megfelelően. Az eperjesiek számára ez az összes belvárosi épület (a magyar templom, a Kollégium, a régi iskola és a parókia) elhagyását jelentette.61 A tanács nem volt hajlandó harc nélkül megadni magát, és a király halála után Eleonóra Magdolna királynőt hívta segítségül. A királynő azonban kérésüket elutasitotta, és 1711. július 25-én megparancsolta az eperjesieknek a belvárosi épületek azonnali elhagyását. A soproni cikkek értelmében a különös bizottságtól helyet kellett kapniuk a külvárosban az új templom és iskola építésére.62 Az eperjesiek végül csak a Pálffy János gróf közvetlen parancsára kapituláltak, aki szeptember végén személyesen érkezett a városba, és elrendelte az evangélikusoknak az említett épületek átadását. Ezen kívül a helyet is kijelölte nekik a nyugati külvárosban, ahol az új templomot és iskolát felépíthették, de természetesen csak fából. Mivel a külvárosban a háborús események után nem állt semmilyen alkalmas épület templomi célra, ideiglenesen megengedte nekik a nem régen épült belvárosi református fatemplom használatát.63 A kollégiumi diákok, akik a nagy tűzvész előtt az intézetet megmentették, annyira megrongálták az épületet, hogy a jezsuiták csak 1713 végén költözhettek be.63 így lezárult a felső-magyarországi rendek Kollégiumának rövid, de annál gazdagabb és termékenyebb története, mialatt nemcsak a hazában, de az egész protestáns Európában ismertté lett, mint a magyarországi evangélikusok legjelentősebb oktatási, kulturális és tudományos intézménye. 60 Eperjes kapitulációja. Annales fata et vicissitudines... 61 Uo. 62 SÓBA Presov, EKP, 101: Eleonóra Magdolna királynő és Pálffy János gróf rendeletéi 1711, július, szeptember (Másolat). 63 HÖRK, J.: c. d., s. 89. 90 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3
