Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Eperjes mint a felső-magyarországi evangélikus művelődés központja a 16-17. században
Eperjes mint a Felső-Magyarországi evangélikus művelődés központja ... összeállítására és a lutheri gyülekezetek szabályainak megfogalmazására az egész királyságban. A hit alapjának a zsinat az Ágostai Hitvallást és Melanchthon Loci comunes című művét tekintette. Az úrvacsora kiszolgálását a wittenbergi mód szerint rendelte el. A zsinati cikkek többsége viszont az egyházszervezetről, az istentiszteletek rendjéről, az iskolaügyről, a világi hatalommal való kapcsolatról, a lelkészek és esperesek kötelességeiről, a parókiák jövedelmeiről, az ünnepek megszenteléséről stb. szóltak. Nem utolsósorban a zsinaton alakult ki az első lutheri esperesség, amely az öt város és Sáros vármegye területére terjedt ki, és első esperesének Radasin (Radácsi) Mihály bártfai lelkészt választották.5 A reformáció elfogadása, majd a város erős lutheri egyházszervezési központtá átalakulása új körülményeket teremtett a városi iskola fejlődése számára. Már az 1520- as években második tanerő működött az új iskolaépületben a rektor mellett. Az új változások a reformáció elfogadása után következtek be.6 Első lutheri rektorként Eperjesen Melanchthon tanítványa, Géléi Torda Zsigmond működött. Ehhez a jelentős személyiséghez - aki teológiai, történelmi és irodalmi műveit Bázelban, Velencében, Páduában és Bécsben jelentette meg - kapcsolódik az eperjesi iskola első virágkora. Az iskolát a németországi humanista gimnáziumok mintájára alakította át, és más intézkedései között kibővítette a tanári személyzetet, és mellettük rektor, conrektor, subrektor is működött. Nemsokára egy másik kimagasló humanista személyiség vette át a rektori hivatalt, Poprádi Fabíni Lukács. A gimnázium (ahogy már akkor hívták az eperjesi iskolát) számára latin nyelvtankönyvet adott ki, ami nemcsak az első, országunkban nyomtatott tankönyv volt, hanem egyben az egyetlen Eperjesen kinyomtatott könyv is. A nyomdát állítólag a város alapította, valószínűleg azonban csak rövid ideig működött.7 Az egyik leghíresebb személyiség a régi iskola rektorai közül kétségkívül Bocatius János poeta laureatus caesareus volt, aki később kassai polgármester és Bocskai István fejedelem diplomatája lett. Gazdag irodalmi tevékenysége mellett kiváló, új módszereket alkalmazó pedagógusként is bemutatkozott. Ő volt az első, aki a Magas-Tátrába vitte diákjait tanulmányi kirándulásra, és a város életében bevezette a nyilvános évzáró vizsgák hagyományát. Mivel Eperjesen akkor még nem szerepelhetett a társadalmi életben, a század utolsó évében elfogadta a kassaiak meghívását, ahol a gimnáziumi rektori szék mellett a szenátorságot és később a polgármesteri hivatalt is elfoglalta.8 Ezután három évtizedig stagnált az eperjesi iskola működése, majd az 1630-as években újra fejlődésnek indult Seredi János vezetése alatt. Ekkor már hét tanerő működött a celeberrimum gymnasiumban, ahogy a kortársak nevezték el az eperjesi iskolát. Utána egy évre Jakobeus Jakab cseh exulláns állt a gimnázium élére, aki viszont hamar elhagyta a hivatalt, városi szlovák prédikátorként működött, s hírnevet szerzett történelmi, teológiai és költészeti műveivel. Az 1640-es évektől Dürner Samu vezette az iskolát, aki a város költségén a thorni és a königsbergi egyetemen szerezte képzettségét. A legfelsőbb 5 Uo„ 28-29.0. 6 LUKÁC Eduard: Presovská mestská skola. In: Jakub Jakobeus - zivot, dielo a dóba, Presov 1993,17. o. 7 HÖRK, József: Az Eperjesi Ev. Kér. Collegium története. Kassa 1896, 38. o. 8 Uo„ 333.0. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 3 81
